Most m\u00e1r fejezz\u00e9tek be a vigadoz\u00e1st. mondta Yusu a t\u00f6bbieknek. – Felmegy\u00fcnk az olajpr\u00e9sel\u0151k kertj\u00e9be \u00e9s im\u00e1dkozni fogunk. Nem \u00e9rtem kell, hogy im\u00e1dkozzatok, hanem magatok\u00e9rt. Az\u00e9rt, hogy legyen er\u0151t\u00f6k \u00e9lni n\u00e9lk\u00fclem is, mert \u00e9n m\u00e1r nem sok\u00e1ig leszek itt. Aty\u00e1m, aki k\u00fcld\u00f6tt, m\u00e1r nem akarja, hogy tov\u00e1bb itt maradjak. – A t\u00f6bbiek, m\u00edg k\u00e9sz\u00fcl\u0151dni kezdtek, k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6dtek, pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k megtudni mi k\u00f6vetkezik, de nem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt vel\u00fck, csak a kez\u00e9vel jelezte siessenek.
\nValami\u00e9rt siet\u0151snek \u00e9rezte, az indul\u00e1st, valami nyugtalans\u00e1g f\u00e9szkelte be mag\u00e1t a sz\u00edv\u00e9be.
\nM\u00edg haladtak felfel\u00e9 a dombon, v\u00e9gig a nyugtalans\u00e1g ok\u00e1t kutatta. A tan\u00edtv\u00e1nyok belenyugodva sz\u00f3tlans\u00e1g\u00e1ba, a vacsora ny\u00fajtotta \u00f6r\u00f6m\u00f6k t\u00e1rgyal\u00e1s\u00e1ba kezdtek. Olyanok voltak, mint b\u00e1rki m\u00e1s, a tan\u00edtv\u00e1nyok, akiket nem lehetett megtan\u00edtani semmire. \u00c1rtatlan, boldog lelkek, akik a tudatlanok \u0151szinte r\u00e1csod\u00e1lkoz\u00e1s\u00e1val k\u00f6vett\u00e9k \u0151t, \u00e9s hittek neki, de soha egy pillanatig nem gondolkodtak el sem azon, hogy mi\u00e9rt hisznek, sem azon, hogy amit hisznek egy\u00e1ltal\u00e1n l\u00e9tezik-e, \u00fagy van-e. Csak mentek ut\u00e1na, mint a kiskutya, hallgatt\u00e1k a mes\u00e9it, enn\u00e9l t\u00f6bb nem tellett t\u0151l\u00fck.
\nYusu, m\u00edg ment el\u0151tt\u00fck arra gondolt, ezek\u00e9rt a tudatlanok\u00e9rt pazarolta itt az idej\u00e9t. Az apj\u00e1ra gondolt, aki idek\u00fcldte \u00e9s akkori \u00f6nmag\u00e1ra, aki a szeretett ember elveszt\u00e9s\u00e9n \u00e9rzett f\u00e1jdalm\u00e1ban nem gondolta v\u00e9gig, hogy hova megy \u00e9s mi\u00e9rt. Azt\u00e1n megsajn\u00e1lt egy asszonyt, akinek meghalt a fia, azt\u00e1n megsajn\u00e1lta ezeket az egy\u00fcgy\u0171 embereket. Most azonban \u00e9rezte mennie kell, de valami\u00e9rt nem akart csak \u00fagy elt\u0171nni az \u00e9jben, hogy visszainduljon kedvenc hegyei fel\u00e9. Kellett valami csattan\u00f3, hogy minek ide csattan\u00f3, nem tudta volna megfogalmazni m\u00e9g mag\u00e1nak sem, de \u00e9rezte kell.
\nAmikor meg\u00e9rkeztek le\u00fcltette \u0151ket.
\n– Most pedig im\u00e1dkozni fogunk reggelig. – mondta neki \u00e9s r\u00e1kezdett: „Aty\u00e1nk aki a …” Mondt\u00e1k a t\u00f6bbiek is, el\u0151sz\u00f6r k\u00e9nyszeredetten azt\u00e1n egyre jobban belelend\u00fcltek „…szabad\u00edts meg a gonoszt\u00f3l!” Azt\u00e1n kezdt\u00e9k \u00fajra, de Yusu m\u00e1r nem mondta vel\u00fck, a szek\u00e9r m\u00e1r gurult n\u00e9lk\u00fcle is. \u0150 a gonoszra gondolt \u00e9s arra, hogy ezeknek az embereknek a gonoszt\u00f3l nincs szabadul\u00e1s, mert olyan helyen sz\u00fclettek, olyan helyen \u00e9lnek, ahol a gonosz a mindennapok r\u00e9sze. Ahol nem lehet v\u00e9gleg ki\u0171zni a sz\u00edvekb\u0151l, mert akkor nem lesz mit\u0151l f\u00e9lni \u00e9s nem lesz mi ellen harcolni, s akkor kider\u00fcl, hogy az \u00e9let\u00fck, mik\u00e9nt \u0151k maguk is nem t\u00f6bb v\u00e9gtelen \u00e9s bel\u00e1thatatlan \u00fcress\u00e9gn\u00e9l. Erre az \u00fcress\u00e9gre azonban \u0151k nincsenek \u00e9s nem is lehetnek felk\u00e9sz\u00fclve, mert nem l\u00e1tj\u00e1k, \u00e9rzik az ezt az \u00fcress\u00e9g\u00e9t \u00e1tj\u00e1r\u00f3 \u00e9s megt\u00f6lt\u0151 rezg\u00e9seket.
\n„… j\u00f6jj\u00f6n el a te orsz\u00e1god” Zengt\u00e9k a tan\u00edtv\u00e1nyok \u00e9s k\u00f6zben egyre jobban transzba estek, saj\u00e1t hangjukt\u00f3l, szinte m\u00e1r lebegtek a hangrezg\u00e9sek keltette \u00f3ce\u00e1nban. K\u00f6zben Yusu n\u00e9zte \u0151ket \u00e9s pontosan tudta, hogy fogalmuk sincs, mit cit\u00e1lnak, csak mondj\u00e1k, s az ism\u00e9tl\u0151d\u0151 sz\u00f6veg spir\u00e1ll\u00e1 alakulva emeli fel \u0151ket egy \u00e1ltalunk nem ismert tartom\u00e1nyba. Az \u00e9n orsz\u00e1gom nem ebb\u0151l a vil\u00e1gb\u00f3l val\u00f3, gondolta Yusu, az hozz\u00e1tok soha nem j\u00f6n el. Oda nektek kellene elmenni, de ahhoz nem vagytok el\u00e9g kitart\u00f3ak. T\u0151lem v\u00e1rj\u00e1tok a vil\u00e1goss\u00e1got, de \u00e9n csak az utat mutathatom meg, az \u00faton v\u00e9gig nektek kell menni. M\u00edg ezt gondolta, mintha megbicsaklott volna az ima, megt\u00f6rt a lend\u00fclet, pedig m\u00e9g csak negyed\u00f3r\u00e1ja mondt\u00e1k.
\nVajon mi lett volna vel\u00fck ott fent a hegyen, a h\u0171v\u00f6s v\u00e9gtelen messzes\u00e9gbe tekintve? M\u00e9g soha nem gondolt ut\u00e1na h\u00e1ny \u00f3r\u00e1t, napot, h\u00f3napot, \u00e9vet \u00fclt \u00f6sszes\u00edtve a szikl\u00e1k perem\u00e9n mire meg\u00e9rezte, hogy r\u00e1kapcsol\u00f3dik a F\u00f6ldet \u00e9s a vil\u00e1got \u00e1tj\u00e1r\u00f3 energiahull\u00e1mokra, mire eljutott oda, hogy nem csak a szem\u00e9vel l\u00e1tott, hanem minden\u00e9vel.
\nGyorsan k\u00f6zeled\u0151 hangokra lett figyelmes. Egy csapat j\u00f6tt fel\u00e9j\u00fck, hars\u00e1nyak voltak, mintha f\u00e9lelmet akartak volna kelteni, de csak saj\u00e1t f\u00e9lelmeiket leplezt\u00e9k hangoskod\u00e1sukkal.
\nYusu a csillagos \u00e9gre n\u00e9zett, tudta a vacsora ut\u00e1n \u00e9rzett nyugtalans\u00e1ga most lesz val\u00f3s\u00e1gg\u00e1.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Most m\u00e1r fejezz\u00e9tek be a vigadoz\u00e1st. mondta Yusu a t\u00f6bbieknek. – Felmegy\u00fcnk az olajpr\u00e9sel\u0151k kertj\u00e9be \u00e9s im\u00e1dkozni fogunk. Nem \u00e9rtem kell, hogy im\u00e1dkozzatok, hanem magatok\u00e9rt. Az\u00e9rt, hogy legyen er\u0151t\u00f6k \u00e9lni n\u00e9lk\u00fclem is, mert \u00e9n m\u00e1r nem sok\u00e1ig leszek itt. Aty\u00e1m,…<\/p>\n