Most m\u00e1r fejezz\u00e9tek be a vigadoz\u00e1st. mondta Yusu a t\u00f6bbieknek. – Felmegy\u00fcnk az olajpr\u00e9sel\u0151k kertj\u00e9be \u00e9s im\u00e1dkozni fogunk. Nem \u00e9rtem kell, hogy im\u00e1dkozzatok, hanem magatok\u00e9rt. Az\u00e9rt, hogy legyen er\u0151t\u00f6k \u00e9lni n\u00e9lk\u00fclem is, mert \u00e9n m\u00e1r nem sok\u00e1ig leszek itt. Aty\u00e1m, aki k\u00fcld\u00f6tt, m\u00e1r nem akarja, hogy tov\u00e1bb itt maradjak. – A t\u00f6bbiek, m\u00edg k\u00e9sz\u00fcl\u0151dni kezdtek, k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6dtek, pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k megtudni mi k\u00f6vetkezik, de nem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt vel\u00fck, csak a kez\u00e9vel jelezte siessenek.
\nValami\u00e9rt siet\u0151snek \u00e9rezte, az indul\u00e1st, valami nyugtalans\u00e1g f\u00e9szkelte be mag\u00e1t a sz\u00edv\u00e9be.
\nM\u00edg haladtak felfel\u00e9 a dombon, v\u00e9gig a nyugtalans\u00e1g ok\u00e1t kutatta. A tan\u00edtv\u00e1nyok belenyugodva sz\u00f3tlans\u00e1g\u00e1ba, a vacsora ny\u00fajtotta \u00f6r\u00f6m\u00f6k t\u00e1rgyal\u00e1s\u00e1ba kezdtek. Olyanok voltak, mint b\u00e1rki m\u00e1s, a tan\u00edtv\u00e1nyok, akiket nem lehetett megtan\u00edtani semmire. \u00c1rtatlan, boldog lelkek, akik a tudatlanok \u0151szinte r\u00e1csod\u00e1lkoz\u00e1s\u00e1val k\u00f6vett\u00e9k \u0151t, \u00e9s hittek neki, de soha egy pillanatig nem gondolkodtak el sem azon, hogy mi\u00e9rt hisznek, sem azon, hogy amit hisznek egy\u00e1ltal\u00e1n l\u00e9tezik-e, \u00fagy van-e. Csak mentek ut\u00e1na, mint a kiskutya, hallgatt\u00e1k a mes\u00e9it, enn\u00e9l t\u00f6bb nem tellett t\u0151l\u00fck.
\nYusu, m\u00edg ment el\u0151tt\u00fck arra gondolt, ezek\u00e9rt a tudatlanok\u00e9rt pazarolta itt az idej\u00e9t. Az apj\u00e1ra gondolt, aki idek\u00fcldte \u00e9s akkori \u00f6nmag\u00e1ra, aki a szeretett ember elveszt\u00e9s\u00e9n \u00e9rzett f\u00e1jdalm\u00e1ban nem gondolta v\u00e9gig, hogy hova megy \u00e9s mi\u00e9rt. Azt\u00e1n megsajn\u00e1lt egy asszonyt, akinek meghalt a fia, azt\u00e1n megsajn\u00e1lta ezeket az egy\u00fcgy\u0171 embereket. Most azonban \u00e9rezte mennie kell, de valami\u00e9rt nem akart csak \u00fagy elt\u0171nni az \u00e9jben, hogy visszainduljon kedvenc hegyei fel\u00e9. Kellett valami csattan\u00f3, hogy minek ide csattan\u00f3, nem tudta volna megfogalmazni m\u00e9g mag\u00e1nak sem, de \u00e9rezte kell.
\nAmikor meg\u00e9rkeztek le\u00fcltette \u0151ket.
\n– Most pedig im\u00e1dkozni fogunk reggelig. – mondta neki \u00e9s r\u00e1kezdett: „Aty\u00e1nk aki a …” Mondt\u00e1k a t\u00f6bbiek is, el\u0151sz\u00f6r k\u00e9nyszeredetten azt\u00e1n egyre jobban belelend\u00fcltek „…szabad\u00edts meg a gonoszt\u00f3l!” Azt\u00e1n kezdt\u00e9k \u00fajra, de Yusu m\u00e1r nem mondta vel\u00fck, a szek\u00e9r m\u00e1r gurult n\u00e9lk\u00fcle is. \u0150 a gonoszra gondolt \u00e9s arra, hogy ezeknek az embereknek a gonoszt\u00f3l nincs szabadul\u00e1s, mert olyan helyen sz\u00fclettek, olyan helyen \u00e9lnek, ahol a gonosz a mindennapok r\u00e9sze. Ahol nem lehet v\u00e9gleg ki\u0171zni a sz\u00edvekb\u0151l, mert akkor nem lesz mit\u0151l f\u00e9lni \u00e9s nem lesz mi ellen harcolni, s akkor kider\u00fcl, hogy az \u00e9let\u00fck, mik\u00e9nt \u0151k maguk is nem t\u00f6bb v\u00e9gtelen \u00e9s bel\u00e1thatatlan \u00fcress\u00e9gn\u00e9l. Erre az \u00fcress\u00e9gre azonban \u0151k nincsenek \u00e9s nem is lehetnek felk\u00e9sz\u00fclve, mert nem l\u00e1tj\u00e1k, \u00e9rzik az ezt az \u00fcress\u00e9g\u00e9t \u00e1tj\u00e1r\u00f3 \u00e9s megt\u00f6lt\u0151 rezg\u00e9seket.
\n„… j\u00f6jj\u00f6n el a te orsz\u00e1god” Zengt\u00e9k a tan\u00edtv\u00e1nyok \u00e9s k\u00f6zben egyre jobban transzba estek, saj\u00e1t hangjukt\u00f3l, szinte m\u00e1r lebegtek a hangrezg\u00e9sek keltette \u00f3ce\u00e1nban. K\u00f6zben Yusu n\u00e9zte \u0151ket \u00e9s pontosan tudta, hogy fogalmuk sincs, mit cit\u00e1lnak, csak mondj\u00e1k, s az ism\u00e9tl\u0151d\u0151 sz\u00f6veg spir\u00e1ll\u00e1 alakulva emeli fel \u0151ket egy \u00e1ltalunk nem ismert tartom\u00e1nyba. Az \u00e9n orsz\u00e1gom nem ebb\u0151l a vil\u00e1gb\u00f3l val\u00f3, gondolta Yusu, az hozz\u00e1tok soha nem j\u00f6n el. Oda nektek kellene elmenni, de ahhoz nem vagytok el\u00e9g kitart\u00f3ak. T\u0151lem v\u00e1rj\u00e1tok a vil\u00e1goss\u00e1got, de \u00e9n csak az utat mutathatom meg, az \u00faton v\u00e9gig nektek kell menni. M\u00edg ezt gondolta, mintha megbicsaklott volna az ima, megt\u00f6rt a lend\u00fclet, pedig m\u00e9g csak negyed\u00f3r\u00e1ja mondt\u00e1k.
\nVajon mi lett volna vel\u00fck ott fent a hegyen, a h\u0171v\u00f6s v\u00e9gtelen messzes\u00e9gbe tekintve? M\u00e9g soha nem gondolt ut\u00e1na h\u00e1ny \u00f3r\u00e1t, napot, h\u00f3napot, \u00e9vet \u00fclt \u00f6sszes\u00edtve a szikl\u00e1k perem\u00e9n mire meg\u00e9rezte, hogy r\u00e1kapcsol\u00f3dik a F\u00f6ldet \u00e9s a vil\u00e1got \u00e1tj\u00e1r\u00f3 energiahull\u00e1mokra, mire eljutott oda, hogy nem csak a szem\u00e9vel l\u00e1tott, hanem minden\u00e9vel.
\nGyorsan k\u00f6zeled\u0151 hangokra lett figyelmes. Egy csapat j\u00f6tt fel\u00e9j\u00fck, hars\u00e1nyak voltak, mintha f\u00e9lelmet akartak volna kelteni, de csak saj\u00e1t f\u00e9lelmeiket leplezt\u00e9k hangoskod\u00e1sukkal.
\nYusu a csillagos \u00e9gre n\u00e9zett, tudta a vacsora ut\u00e1n \u00e9rzett nyugtalans\u00e1ga most lesz val\u00f3s\u00e1gg\u00e1.
\nTemplomi szolg\u00e1k j\u00f6ttek l\u00e1mp\u00e1sokat tartva \u00e9s fegyveresek, az egyik tan\u00edtv\u00e1nya vezette \u0151ket. Hirtelen m\u00e9lys\u00e9ges h\u00e1l\u00e1t \u00e9rzett ir\u00e1nta. \u00c1rul\u00e1sa, ami bizony\u00e1ra nem volt k\u00f6nny\u0171, sok agg\u00f3d\u00e1st \u00e9s lelkiismeretfurdal\u00e1st okozhatott neki, r\u00e9sze volt a hazafel\u00e9 vezet\u0151 \u00fat terv\u00e9nek.
\n– Kit kerestek?
\n– Azt, akit mesternek sz\u00f3l\u00edtanak \u00e9s hamis pr\u00f3f\u00e9ci\u00e1kra tan\u00edtja a tudatlanokat.
\n– Az \u00e9n vagyok.- felelte nekik Yusu, de a hamis pr\u00f3f\u00e9ci\u00e1k kit\u00e9tel nem tetszett neki, de tudta most nem ez a l\u00e9nyeg, most meg kell tennie az els\u0151 l\u00e9p\u00e9st hazafel\u00e9. Keres\u0151i l\u00e1that\u00f3lag elgyeng\u00fcltek. Valami fajta ellen\u00e1ll\u00e1sra tagad\u00e1sra sz\u00e1m\u00edtottak, azonban ez a megad\u00f3 egyszer\u0171, r\u00f6vid mondat megriasztotta \u0151ket. Megriasztotta, mert a sz\u00edv\u00fck m\u00e9ly\u00e9n tudt\u00e1k, amit cselekedni k\u00e9sz\u00fclnek, az nem helyes, ez\u00e9rt jobb lett volna, ha zajos ellen\u00e1ll\u00e1st kell legy\u0171rni\u00fck. Erre a megad\u00e1sra nem voltak felk\u00e9sz\u00fclve.
\n– Kit kerestek h\u00e1t?- ki\u00e1ltott r\u00e1juk. Azok feletek b\u00e1tortalanul.- \u00c9n vagyok az, mondtam. Vigyetek h\u00e1t. De ezeket- mutatott a tan\u00edtv\u00e1nyokra – hagyj\u00e1tok elmenni, csak velem van dolgotok.
\n– Nem hagyunk mester- ugrottak fel a tan\u00edtv\u00e1nyok, az egyik karddal kezdett hadon\u00e1szni, de leintette \u0151ket.
\n– Menjetek, \u00e9s ne agg\u00f3djatok.- A tan\u00edtv\u00e1nyok meghuny\u00e1szkodva eloldalogtak. \u0150 pedig elindult fegyveressekkel k\u00f6zrefogva.
\nA f\u0151pap aki el\u00e9 vitt\u00e9k, el\u00e9g id\u0151s volt. Hossz\u00fa \u0151sz szak\u00e1ll\u00e1val, sov\u00e1ny aszott arc\u00e1val meglehet\u0151sen beteg \u00e9s gyenge embernek t\u0171nt. Yusu arra gondolt mennyire k\u00f6nny\u0171 lenne megszabadulni t\u0151le. A f\u0151pap azonban megsz\u00f3lalt \u00e9s hangj\u00e1b\u00f3l hihetetlen energia \u00e1radt.
\n– Mond el kik a tan\u00edtv\u00e1nyaid, merre bujk\u00e1lnak \u00e9s mit tan\u00edtott\u00e1l nekik?- k\u00e9rdezte, \u00e9s szem\u00e9ben hihetetlen gy\u0171l\u00f6let izzott. Yusu nem tudta hirtelen eld\u00f6nteni, honnan e m\u00e9lys\u00e9ges \u00e9rzelem, ez a m\u00e9lys\u00e9gesen negat\u00edv \u00e9rzelem ir\u00e1ny\u00e1ba.
\n– K\u00e9rdezz meg b\u00e1rkit, \u00e9n ny\u00edltan tan\u00edtottam a templomban. K\u00e9rdezd azokat, akik hallott\u00e1k.- Erre az egyik \u0151r arcul \u00fct\u00f6tte.
\n– \u00cdgy felelsz a f\u0151papnak?
\n– Ha rosszul sz\u00f3ltam, bizony\u00edtsd be. Ha nem sz\u00f3ltam rosszat, akkor mi\u00e9rt \u00fctsz engem?- A f\u0151pap meredten n\u00e9zte egy ideig azt\u00e1n odasz\u00f3lt az \u0151r\u00f6knek.
\n– Vigy\u00e9tek Kajaf\u00e1s el\u00e9, \u0151 tudja hogyan kell b\u00e1nni az ilyenekkel.- M\u00e1r hajnalodott, az \u0151r\u00f6k\u00f6n l\u00e1tszott, hogy semmi kedv\u00fck tov\u00e1bb v\u00e1nszorogni a m\u00e9g kihalt utc\u00e1kon, de nem volt mit tenni, menni\u00fck kellet. \u00dat k\u00f6zben n\u00e9ha beler\u00fagtak \u00e9s j\u00f3kat der\u00fcltek rajta. Meg a tan\u00edt\u00e1sait \u00e9s \u0151t mag\u00e1t \u00f3cs\u00e1rolt\u00e1k. Yusu csak ment n\u00e9m\u00e1n, nem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt vel\u00fck. M\u00e1r a folytat\u00e1son gondolkodott, azon mit mond majd a m\u00e1sik f\u0151papnak. Erre azonban nem volt sz\u00fcks\u00e9ge, Kajaf\u00e1s csak r\u00e1pillantott kiss\u00e9 kancsal szem\u00e9vel \u00e9s azt mondta.
\n– Minek hozt\u00e1tok ezt ide? B\u00e1rhogyan is n\u00e9zem, minden v\u00e1dpontban b\u0171n\u00f6s,- Yusu meg akart sz\u00f3lalni, de az egyik \u0151r ism\u00e9t k\u00e9pen t\u00f6r\u00f6lte.
\n– Kussolj, amikor a f\u0151pap besz\u00e9l. – Kajaf\u00e1s pedig m\u00e9g vagy \u00f6t percig mondta, mondta. Yusu \u00fagy \u00e9rezte az elm\u00falt \u00e9vekben felmer\u00fclt valamennyi v\u00e1dat elmondja. Az Istenk\u00e1roml\u00e1st\u00f3l, a par\u00e1zn\u00e1lkod\u00e1sig, a gyilkoss\u00e1gt\u00f3l a rabl\u00e1sig. Megad\u00f3an hallgatta \u00e9s k\u00f6zben arra gondolt ennek a t\u00f6red\u00e9kei\u00e9rt is meg\u00f6lik. Nem tudta m\u00e9g hogyan m\u00e1szik ki ebb\u0151l a csapd\u00e1b\u00f3l, de elhat\u00e1rozta kim\u00e1szik b\u00e1rmi \u00e1ron. V\u00e1rj\u00e1k a hegyei csak ez j\u00e1rt a fej\u00e9ben.
\n– Vigy\u00e9tek a helytart\u00f3 el\u00e9, nekem nincs dolgom vele.
\nYusu mik\u00f6zben v\u00e9gig r\u00e1ngatt\u00e1k, a sz\u0171k utc\u00e1kon \u00e9s k\u00f6zben id\u0151nk\u00e9nt meg\u00fct\u00f6tt\u00e9k vagy megr\u00fagt\u00e1k arra gondolt, lehet rosszul s\u00fcl el ez az eg\u00e9sz \u00e9s nem hazat\u00e9r\u00e9s lesz a v\u00e9ge, hanem f\u00e1jdalmas lass\u00fa hal\u00e1l. Itt fog meghalni ezek k\u00f6z\u00f6tt az emberek k\u00f6z\u00f6tt, aki tal\u00e1n apja \u00e1ltal a v\u00e9rei, de szellemi \u00e9rtelemben nincs k\u00f6ze hozz\u00e1juk. N\u00e9h\u00e1ny pillanatra m\u00e1r nem sajn\u00e1latot, hanem ut\u00e1latot \u00e9rzett ir\u00e1ntuk, \u00e9s m\u00e9lys\u00e9gesen m\u00e9ly megvet\u00e9st, de csak n\u00e9h\u00e1ny pillanatig. Azt\u00e1n bel\u00e1tta, hogy \u0151k nem tehetnek arr\u00f3l, hogy valami ismeretlen er\u0151 idecsalogatta, \u00e9s arr\u00f3l sem, hogy nem tudott nemet mondani \u00e9s nem csak egyszer egy megr\u00e9m\u00fclt asszonynak, de ut\u00e1na sok mindenki m\u00e1snak sem. Tudta j\u00f3l, b\u00e1rmi rossz t\u00f6rt\u00e9nik vele, azt ink\u00e1bb k\u00f6sz\u00f6nheti mag\u00e1nak, mint k\u00f6z\u00fcl\u00fck ak\u00e1r a legkegyetlenebbnek is.
\nAz otthon\u00e1ra gondolt, a Dics\u0151ss\u00e9g v\u00e1ros\u00e1ra. L\u00e1tta a v\u00edzparton \u00e1ll\u00f3 h\u00e1zakat, a v\u00edzen \u00fasz\u00f3 \u00e9s a h\u00e1zfalakon l\u00f3g\u00f3 vir\u00e1gokat. L\u00e1tta a mindenf\u00e9le \u00e1rukat \u00e9s embereket fuvaroz\u00f3 cs\u00f3nakok t\u00f6meg\u00e9t, \u00e9s minden r\u00fag\u00e1sn\u00e1l jobban f\u00e1jt neki az eshet\u0151s\u00e9g, hogy t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e1thatja ezt a ny\u00fczsg\u0151 \u00e1m az itteni l\u00e9thez k\u00e9pest m\u00e9gis nyugalmas csod\u00e1t.
\nA r\u00f3mai, aki el\u00e9 vezett\u00e9k, k\u00f6z\u00e9pkor\u00fa megkeseredett ember volt. L\u00e1that\u00f3an rettenetesen unta e r\u00e1b\u00edzott tartom\u00e1ny \u00e1lland\u00f3an ism\u00e9tl\u0151d\u0151 probl\u00e9m\u00e1it. Unta \u00e9s nem is titkolta v\u00e9gtelen megvet\u00e9s\u00e9t. Yusu arra gondolt, ak\u00e1r azonos platformon is \u00e1llhatn\u00e1nak, azt\u00e1n az jutott esz\u00e9be micsoda \u00f6r\u00f6kre el\u00e1tkozott rem\u00e9nytelen f\u00f6ld az, amelyet k\u00e9t ennyire egym\u00e1st\u00f3l idegen ember, mint ez a konzul \u00e9s mint \u0151, ennyire megvet. Furcsa l\u00e1tom\u00e1sa t\u00e1madt err\u0151l a helyr\u0151l, tiszt\u00e1n l\u00e1tta a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vsz\u00e1zadokat \u00e9s l\u00e1tta a visz\u00e1lyt, h\u00e1bor\u00fakat, szenved\u00e9st, ami innen soha egy pillanatra sem m\u00falik el.
\n– Minek hozt\u00e1tok el\u00e9m ezt az \u00e1gr\u00f3lszakadt senkit? Mit k\u00f6vetett el, hogy ebben a korai \u00f3r\u00e1ban a v\u00e9resre vert k\u00e9p\u00e9t kell n\u00e9zegetnem?
\n– Ha nem volna gonosztev\u0151, nem hoztuk volna el\u00e9d.- felelt\u00e9k a papok.
\n\u00cdt\u00e9lj\u00e9tek el ti, nekem nincs dolgom vele.- mondta a konzul \u00e9s unottan, minden meggy\u0151z\u0151d\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl k\u00f6p\u00f6tt egyet.
\n– Nek\u00fcnk nem szabad meg\u00f6ln\u00fcnk. Pedig halnia kell, mert kir\u00e1lynak mondja mag\u00e1t.
\n– Nekem meg semmi kedvem meg\u00f6lni, na hozz\u00e1tok ide, kik\u00e9rdezem micsoda b\u0171nei vannak. Yusut felr\u00e1ngatt\u00e1k a hossz\u00fa \u00e9s meredek l\u00e9pcs\u0151n a r\u00f3mai el\u00e9.
\n– Halljam val\u00f3ban kir\u00e1ly vagy?- k\u00e9rdezte t\u0151le g\u00fanyos mosollyal.
\n– Magad k\u00e9rded, vagy m\u00e1sok mondt\u00e1k neked?
\n– Mit tudom \u00e9n mi van, egy\u00e1ltal\u00e1n milyen kir\u00e1ly lehetsz te, de ezek a papok mindig kital\u00e1lnak valami, hogy bosszantsanak. Azt\u00e1n mindj\u00e1rt l\u00e1zad\u00e1s t\u00f6r ki. Most meg mindenk\u00e9ppen l\u00e1zad\u00e1s lesz, ha nem \u00f6letlek meg az\u00e9rt, ha meg\u00f6letlek, akkor meg az\u00e9rt, hogy a j\u00f3 nyavaja essen a fajt\u00e1tokba. Mond mi a b\u00fcd\u00f6s francot csin\u00e1lt\u00e1l, hogy ennyire megharag\u00edtottad \u0151ket?
\n– Az \u00e9n orsz\u00e1gom nem e vil\u00e1gb\u00f3l val\u00f3. Ha ebb\u0151l a vil\u00e1gb\u00f3l val\u00f3 lenne szolg\u00e1im elpuszt\u00edtan\u00e1k a papokat \u00e9s t\u00e9ged is.
\n– Mond m\u00e1r, ne besz\u00e9lj mell\u00e9! Kir\u00e1ly vagy?
\n– Te mondod, meg ezek a papok, hogy kir\u00e1ly vagyok. \u00c9n az igazs\u00e1got hirdetem, s ha az igazs\u00e1g kir\u00e1lys\u00e1g, akkor m\u00e9g az is lehetek, de az igazs\u00e1g fontosabb, mint az, hogy \u00e9n kir\u00e1ly vagyok-e, vagy nem.
\n– Mi a te nagy b\u00fcd\u00f6s igazs\u00e1god? Meg\u0151r\u00fcl\u00f6k t\u0151letek, hibbant banda.- azzal kil\u00e9pett a mellv\u00e9dhez s leki\u00e1ltott a papoknak.
\n– \u00c9n semmi b\u0171nt nem l\u00e1tok benne, csak azt, hogy bolond, ez mondjuk el\u00e9g nagy b\u0171n, mert veletek is a bolondj\u00e1t j\u00e1ratja, ez\u00e9rt idej\u00f6tt\u00f6k korareggel, hogy engem zaklassatok. Teszek r\u00e1tok, ilyenkor mindig elengedek valakit. Kit engedjek h\u00e1t el? Ezt a bolondot, aki a kir\u00e1lyotok is lehetne, hiszen ti is mind bolondok vagytok, vagy ezt az akaszt\u00f3f\u00e1ra val\u00f3 gyilkost, ezt az anyaszomor\u00edt\u00f3t Bahrabahot?
\nA papok ord\u00edtozni kezdtek: „Bahrabah, Bahrabah \u0151t engedd el”
\n– Ti meghibbantatok, ez egy kibaszott gyilkos, ha elengedem k\u00e9t nap m\u00falva lehet a ti torkotokat v\u00e1gja el.- \u00e1m a t\u00f6meg a papok ir\u00e1ny\u00edt\u00e1s\u00e1val egyre jobban belelovalva mag\u00e1t \u00fcv\u00f6lt\u00f6tte a gazfick\u00f3 nev\u00e9t. A konzul megadta mag\u00e1t a sorsnak intett \u00e9s a katon\u00e1k levett\u00e9k a gyilkosr\u00f3l a k\u00f6teleket, az ord\u00edtozva vetette mag\u00e1t az \u00e9ljenz\u0151 t\u00f6megbe, \u00e9s pillanatok alatt elt\u0171nt. A r\u00f3mai visszat\u00e9rt a palot\u00e1ba \u00e9s oda vitette maga el\u00e9 Yusut is.
\n– H\u00e1t kom\u00e1m, ma nem volt j\u00f3 napod, ezek a dilisek ink\u00e1bb elengedtek egy gyilkost mint t\u00e9ged. Ne, sz\u00f3rj r\u00e1m \u00e1tkokat, \u00e9n semmir\u0151l nem tehetek, te pr\u00e9dik\u00e1lt\u00e1l olyanokat, amit\u0151l \u00edgy felh\u00fazt\u00e1k magukat. Ez\u00e9rt most t\u00e9ged h\u00fazunk fel a keresztre. Sz\u00f3val \u00e9n mosom kezeimet, ezt magadnak k\u00f6sz\u00f6nheted, meg annak az agyament cs\u00fcrh\u00e9nek, akikhez tartozol.
\n– Ennyi a hatalmad, ennyi \u00e9s semmi m\u00e1s. Tedd, amit tenni akarsz, \u00e9n megengedem neked.
\n– Megengeded? Te engeded meg nekem?- k\u00e9rdezte elk\u00e9pedve a r\u00f3mai, de Yusu rezzen\u00e9stelen\u00fcl n\u00e9zett r\u00e1 \u00e9s azt mondta:
\n– Semmi hatalmad nem volna felettem, ha \u00e9n nem akarn\u00e1m.- a konzul lemond\u00f3an legyintett \u00e9s intett a katon\u00e1knak. Akik \u00fagy gondolt\u00e1k, ha m\u00e1r ilyen j\u00e1t\u00e9kszert kaptak ki\u00e9lvezik. Elkezdt\u00e9k h\u00e1t m\u00f3dszeresen pofozni, l\u00f6kd\u00f6sni, rugdalni, de Yusunak ez l\u00e1that\u00f3an meg sem kottyant, mint ahogyan a g\u00fanyol\u00f3d\u00e1st sem vette fel. V\u00e9g\u00fcl kital\u00e1lt\u00e1k, hogy fel\u00f6lt\u00f6ztetik kir\u00e1lynak. T\u00f6vises \u00e1gakb\u00f3l k\u00e9sz\u00edtett koron\u00e1t nyomtak a fej\u00e9be, \u00e9s b\u00edbor pal\u00e1stot adtak r\u00e1. Yusu mindv\u00e9gig ura volt a test\u00e9nek \u00e9s az \u00e9rz\u00e9keinek, a t\u00f6visek nem hatoltak a b\u0151r\u00e9be, az \u00fct\u00e9sek nem f\u00e1jtak, a j\u00f3 ir\u00e1nyba sodr\u00f3 \u00e1ramlatban volt, \u00faszott a l\u00e9tez\u00e9s foly\u00f3j\u00e1ban \u00e9s hirtelen megl\u00e1tta a Dics\u0151s\u00e9g v\u00e1ros\u00e1ba vezet\u0151 utat.
\nAmikor csukl\u00f3it a hatalmas fagerend\u00e1hoz k\u00f6t\u00f6zt\u00e9k, orr\u00e1ba meg\u00e9rkezett a v\u00e1ros poshad\u00f3 v\u00edzb\u0151l \u00e9s vir\u00e1gillatb\u00f3l, emberi verejt\u00e9kb\u0151l, \u00e9s \u00e1llati g\u00e1zokb\u00f3l vegy\u00edtett szaga. K\u00f6nnyed\u00e9n vitte a hatalmas fadarabot. \u00c9vtizednyi gyakorl\u00e1ssal megedzett teste \u00e9s szelleme \u00fajra \u00e9lt. M\u00e1r tudta miden rendben lesz, csak v\u00e9gig kell j\u00e1tszania ezt a sz\u00ednj\u00e1t\u00e9kot. Sz\u00ednj\u00e1t\u00e9k, mikor ezt gondolta r\u00f6gt\u00f6n bel\u00e1tta, az nem \u00e9letszer\u0171, ha vid\u00e1man felgyalogol a hegyre. Lerogyott h\u00e1t p\u00e1r pillanatra, s k\u00f6zben felk\u00e9sz\u00edtette h\u00e1t\u00e1t az ostor csap\u00e1s\u00e1ra, nem \u00e9rzett f\u00e1jdalmat, de tudta n\u00e9mi v\u00e9rre is sz\u00fcks\u00e9g lesz az ill\u00fazi\u00f3hoz, ez\u00e9rt az utols\u00f3 \u00fct\u00e9st hagyta a b\u0151r\u00e9ig hatolni. A kiserken\u0151 v\u00e9r l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1t\u00f3l a t\u00f6meg fel\u00fcv\u00f6lt\u00f6tt, akkor fel\u00e1llt \u00e9s indult tov\u00e1bb. Pr\u00f3b\u00e1lt lassan v\u00e1nszorogva menni, b\u00e1r robog\u00e1shoz szokott teste csak nehezen engedelmeskedett.
\nFent a hegyen keresztbe r\u00e1fektett\u00e9k egy hossz\u00fa gerend\u00e1ra, a kez\u00e9hez k\u00f6t\u00f6tt v\u00e1llain cipelt gerend\u00e1t hozz\u00e1er\u0151s\u00edtett\u00e9k, azt\u00e1n l\u00e1bait odak\u00f6t\u00f6zt\u00e9k a nagyobbik gerend\u00e1hoz, \u00e9s f\u00fcgg\u0151legesbe \u00e1ll\u00edtott\u00e1k. A keresztr\u0151l k\u00f6rben\u00e9zett az l\u00e1bai el\u0151tt hull\u00e1mz\u00f3, \u00fcv\u00f6lt\u00f6z\u0151 t\u00f6megre. Megkapj\u00e1tok, amit akartok, meghalok itt nektek, hogy m\u00e1soknak m\u00e1shol felt\u00e1madhassak, ez j\u00f3 v\u00e9gsz\u00f3 lesz gondolta.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Most m\u00e1r fejezz\u00e9tek be a vigadoz\u00e1st. mondta Yusu a t\u00f6bbieknek. – Felmegy\u00fcnk az olajpr\u00e9sel\u0151k kertj\u00e9be \u00e9s im\u00e1dkozni fogunk. Nem \u00e9rtem kell, hogy im\u00e1dkozzatok, hanem magatok\u00e9rt. Az\u00e9rt, hogy legyen er\u0151t\u00f6k \u00e9lni n\u00e9lk\u00fclem is, mert \u00e9n m\u00e1r nem sok\u00e1ig leszek itt. Aty\u00e1m,…<\/p>\n