![\"es\u0151\"\/](\"http:\/\/kaposvarmost.hu\/files\/5\/4\/549bfdceefe42a17edeb4b59240fb73e.jpg\")
<\/a><\/div>\n„Nagyon hossz\u00fa ideig maradnak \u00f6sszeforrva. Eg\u00e9szen addig, m\u00edg hajnal p\u00e1sztor od\u00e9bb tereli az es\u0151felh\u0151ket s akolba z\u00e1rja a csillagokat. Akkor sz\u00e9tv\u00e1lnak.” <\/em><\/p>\n Val\u00f3ban lehets\u00e9ges, hogy az ilyen mondatok ut\u00e1n k\u00e9pes legyen az ember \u00edrni a szalicilr\u0151l<\/a>, vagy a sz\u00f3dabikarb\u00f3n\u00e1r\u00f3l<\/a>?<\/p>\n „Minden\u00fctt k\u00f6vek, homok. A semmi v\u00e9gtelenbe vesz\u0151 ritmusa. Izz\u00f3 \u00fat mely ler\u00e1zza mag\u00e1r\u00f3l tevehajcs\u00e1rok, keresked\u0151k, rabl\u00f3k, \u00f6szv\u00e9r-emberek, m\u00e1gusok nyomait. Mirha, arany, t\u00f6mj\u00e9n, gy\u00f6ngy \u00e9s dr\u00e1gak\u0151 f\u00f6ld felett lebeg\u0151 zar\u00e1ndok\u00fatj\u00e1n kisz\u00e1rad a torok, a szem \u00e9s f\u00fcl megcsalva gazd\u00e1j\u00e1t \u00f6n\u00e1ll\u00f3 \u00e9letbe kezd.<\/em><\/p>\n Sima lejt\u0151k melyeket, mint asszonyok titkaik fel\u00e9 hull\u00f3 cs\u00edpej\u00e9t simogatni kezd az ember. Hegy \u00e9lek melyek hajnall\u00e1 sebzik az \u00e9jt. V\u00f6r\u00f6sl\u0151 gr\u00e1nit, vak\u00edt\u00f3 gipsz, foglyul ejtett k\u00e9k alg\u00e1k a f\u00e9ny f\u0171t\u00f6tte kvarcolvaszt\u00f3ban mes\u00e9lik milli\u00f3\u00e9ves t\u00f6rt\u00e9neteiket.”<\/em><\/p>\n Olvasom m\u00e1sutt \u00e9s az elt\u00e9kozolt pillanatokra gondolok, az id\u0151re, ami b\u00e1r nincs, m\u00e9gis naponta foglyul ejt, kvarckrist\u00e1lyok rezg\u00e9seib\u0151l \u00e9p\u00edtett \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 fal\u00fa b\u00f6rt\u00f6nbe z\u00e1r. Lehets\u00e9ges ez, hogy m\u00e1sok \u00e1ltal kier\u0151szakoskodott k\u00e9nyszerek ment\u00e9n elvesszen a val\u00f3di v\u00e1ndorl\u00e1s igazi ritmusa?<\/p>\n „Ahogy \u00fcld\u00f6g\u00e9ltek a st\u00e9gen az egyre n\u00f6vekv\u0151 \u00e9jszakai csendben felid\u00e9zte a dombok k\u00f6zt kanyarg\u00f3 keskeny utak var\u00e1zs\u00e1t. Csup\u00e1n a t\u00f3 apr\u00f3 zajai zavart\u00e1k meg ezt az idillt \u00e9s saj\u00e1t szavaik. Mert besz\u00e9lgettek, de Hajnal biztos volt benne, hogy holnapra egyik\u00fck sem eml\u00e9kszik majd a mondatokra csak a hangulat marad meg. Szavaik d\u00edszletek voltak csup\u00e1n, akusztikus \u00e9s intellektu\u00e1lis adal\u00e9kok melyek arra voltak j\u00f3k, hogy az \u00e9j v\u00e9gtelen sz\u00e9ps\u00e9ge, ne m\u00faljon el, ne olvadjon fel nyomtalanul a hajnali p\u00e1r\u00e1kban.”<\/em><\/p>\n Tudnunk kell, hogy nem lehets\u00e9ges, mert a v\u00e1ndorl\u00e1sra kapott legnagyobb t\u00e9r benn\u00fcnk van. Hi\u00e1ba tekint\u00fcnk a v\u00e9gtelennek t\u0171n\u0151 \u00f3ce\u00e1nra, vagy a t\u00e1voli csillagokra, az \u00f3ce\u00e1n ter\u00fclete, a csillagok t\u00e1vols\u00e1ga kisz\u00e1m\u00edthat\u00f3, n\u00e9h\u00e1ny k\u00e9plettel k\u00e9zzelfoghat\u00f3v\u00e1 tehet\u0151, \u00e1m a homlokunk m\u00f6g\u00f6tt megb\u00fav\u00f3 rendk\u00edv\u00fcli ter\u00fclet bej\u00e1r\u00e1s\u00e1ra egy \u00e9let sem el\u00e9g. V\u00e9gtelen mennyis\u00e9g\u0171 szoba, utca, t\u00e9r, megannyi sivatag, \u0151serd\u0151, sz\u00e1mtalan \u00f3ce\u00e1n.<\/p>\n Az \u00edr\u00f3 se lehet m\u00e1s, csak korl\u00e1tozott lehet\u0151s\u00e9gekkel meg\u00e1ldott r\u00e9vkalauz, aki mik\u00f6zben maga vizein evez, seg\u00edt m\u00e1soknak utazni a saj\u00e1t vizein. Mert amikor valaki az \u00edr\u00f3 t\u00f6rt\u00e9neteit olvassa, k\u00f6zben a saj\u00e1t verzi\u00f3it \u00e9li \u00e1t, fej\u00e9ben \u00fajra\u00edr\u00f3dik a reg\u00e9ny vagy a vers. Ez\u00e9rt olvashat\u00f3 el egy j\u00f3 k\u00f6nyv sokszor, mert minden olvas\u00e1s egy \u00faj utaz\u00e1s, egy \u00faj megismer\u00e9se ugyanannak.<\/p>\n Lehetne folytatni ezt \u00faj id\u00e9zettekkel, \u00faj k\u00f6vetkeztet\u00e9sekkel keringeni a megfoghatatlan k\u00f6r\u00fcl, \u00e1m 47 sorral feljebb m\u00e1r lesz\u00f6geztem: nincs mit \u00edrnom ma. Erre a semmire futotta ezen az ugyanolyan est\u00e9n, arra, hogy az olvas\u00f3 b\u00e1r azt olvasta, amit az \u00edr\u00f3 \u00edrt, m\u00e9gis m\u00e1st l\u00e1t a szava m\u00f6g\u00e9, a nyelv ez a t\u00f6k\u00e9letlen, de m\u00e9gis olyan csod\u00e1latos eszk\u00f6z, cs\u0151d\u00f6t mond, ha a mondanival\u00f3 p\u00e1r sz\u00f3n\u00e1l t\u00f6bbet k\u00edv\u00e1n:<\/p>\n – Esik? Ha enn\u00e9l t\u00f6bbet szeretn\u00e9nk mondani ezen az est\u00e9n, elveszn\u00e9nk:<\/p>\n „Odakinn elered az es\u0151, pont olyan \u00fctemben dobol a csatorn\u00e1n, mint a megvadult v\u00e9r M\u00e1ria dobh\u00e1rty\u00e1j\u00e1n. Esik, \u00e9s az es\u0151 elmos mindent Hajnal \u00fagy \u00e9rzi, mintha az elm\u00falt \u00e9veit bor\u00edt\u00f3 m\u00e1z olvadna bele a csatorna lefoly\u00f3ba, t\u0171nne el a f\u00f6ldm\u00e9lyi \u00fcregekben.”<\/em><\/p>\n Nem folytatom tov\u00e1bb, rem\u00e9lem mindenki \u00e9rzi a 60 sor nyom\u00e1n felsejl\u0151 v\u00e9gtelent.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Mit tegyen az \u00edr\u00f3 ember, ha \u00e9ppen \u00edrnia kellene, de valahov\u00e1 elk\u00f3dorgott az \u00edrhatn\u00e9kja \u00e9s csak b\u00e1mulja n\u00e9m\u00e1n a billenty\u0171zetet? Sehol egy l\u00e9ha l\u00e9tra, egy elveszett bef\u0151z\u0151 szer, sehol egy kapit\u00e1lis politikai vagy bulv\u00e1r szenz\u00e1ci\u00f3. Mit tegyen, ha ki\u00fcl…<\/p>\n
\n– Igen, esik.<\/p>\n