![\"\"](\"http:\/\/www.kektoll.com\/wp-content\/uploads\/2013\/12\/DSCF2817.jpg\")
<\/div>\nA lombokon a t\u0171n\u0151d\u0151 f\u00e9nyek mintha pr\u00f3b\u00e1ln\u00e1nak valamit fel\u00edrni. Valami b\u00f6lcs gondolatot a csendr\u0151l, vagy egy id\u00e9zetet a mindig jelenr\u0151l. Nem tudom, nem vagyok el\u00e9g \u00e9ber, hogy \u00e9rtsem, \u00e9s nem is alszom, hogy meg\u00e1lmodjam \u00e9ppen, hagyom h\u00e1t az \u00e9rtelm\u00e9t, s csup\u00e1n n\u00e9zem.
\nLehetne ez a nap tegnap, vagy \u00e9ppens\u00e9ggel holnap, a k\u00e9pzelet b\u00e1rhonnan b\u00e1rhov\u00e1 ugorhat, de csak majdnem. Mert este most pontosan nem lehetne, nem illene a f\u00e9nyek rajzolta rendbe.
\nD\u00e9lel\u0151tt van. M\u00e1r nem reggel, s m\u00e9g alig, hogy \u00e9ledez\u0151 nappal. Nincs mit kezdeni ezzel, el\u00e9g hagyni, hogy elm\u00faljon \u00fajra.
\nEnn\u00e9l jobb es\u00e9ly t\u00e9nyleg nincsen, a felismer\u00e9s szele most kell, hogy meglegyintsen, de nem legyint, mind\u00f6ssze hagyja, hogy b\u00e1muljak n\u00e9m\u00e1n a pillanatba, melynek m\u00falni nincsen kedve most.
\nInnen kellene elindulnom, ha volna hova \u00e9rnem, de eljutni valahova nem nagyobb \u00e9rdem, mint itt maradni. Itt, ahol nem kell \u00e9rteni semmit, ahol megbocs\u00e1jtani sincs mit, ahol puszt\u00e1n lenni kell. Ennyi b\u0151ven el\u00e9g, ilyen a b\u00f6lcsess\u00e9geken t\u00fali l\u00e9t, amikor nem akarsz v\u00e1ltozni, v\u00e1ltoztatni, de ha v\u00e1ltozik m\u00e9gis, el tudod fogadni.
\na nap elb\u00fajt, a t\u00f3 t\u00fckr\u00e9n hanc\u00faroz\u00f3 f\u00e9nyek m\u00e1r nem rajzolnak kott\u00e1t a bokor leveleire, s a v\u00edzes\u00e9s k\u00f3bor cseppjei m\u00e1sk\u00e9pp csillognak.<\/p>\n