![\"\"\/](\"http:\/\/kaposvarmost.hu\/files\/4\/0\/405e0a454812e8d63f1a491013d17630.jpg\")
<\/a><\/div>\nEz egy ilyen j\u00e1t\u00e9k. Felaj\u00e1nlanak neked egy illatszert, italt, aut\u00f3t, \u00e9s azt \u00e1ll\u00edtj\u00e1k, ha azokat haszn\u00e1lod, akkor sokkal ink\u00e1bb \u00f6nmagad lehetsz, mintha nem. M\u00e9g igaz is lehet ez az \u00e1ll\u00edt\u00e1s, hiszen ha elhiszed, akkor esetleg magadra f\u00fajod az illatot, azt\u00e1n beind\u00edtod a motort \u00e9s elm\u00e9sz, hogy valahol igy\u00e1l abb\u00f3l az italb\u00f3l, s m\u00edg ezeket teszed, esetleg ak\u00e1r \u00f6nmagadra is r\u00e1lelhetsz. \u00c1m, val\u00f3sz\u00edn\u0171bb, hogy csup\u00e1n egy ill\u00fazi\u00f3t veszel.<\/p>\n
Az ember mik\u00f6zben azt gondolja, \u0151 egy k\u00fcl\u00f6n\u00e1ll\u00f3 szem\u00e9ly, ak\u00f6zben csup\u00e1n egy elk\u00e9pzelt \u00e9s a k\u00f6rnyezete \u00e1ltal bel\u00e9 adagolt j\u00f6v\u0151k\u00e9pet pr\u00f3b\u00e1l beteljes\u00edteni, \u00fagy tesz, mik\u00e9nt a t\u00f6bbiek is, hogy azt gondolja, ez a j\u00f6v\u0151 l\u00e9tezik, mik\u00f6zben, mik\u00e9nt a m\u00falt is, csup\u00e1n egy k\u00f6zmegegyez\u00e9s term\u00e9ke, \u00fagy a j\u00f6v\u0151 is csup\u00e1n egy soha be nem fejez\u0151d\u0151 t\u00f6rt\u00e9net. Ha k\u00f6nyvet olvasunk, vagy filmet n\u00e9z\u00fcnk, pontosan ezt az ill\u00fazi\u00f3t kapjuk, tudjuk, hogy j\u00f6n a k\u00f6vetkez\u0151 jelenet, a k\u00f6vetkez\u0151 fejezet. \u00c1m, am\u00edg a k\u00f6nyv m\u00e1r k\u00e9sz, amikor a kez\u00fcnkben vessz\u00fck, addig \u00e9lt\u00fcnk k\u00f6nyve m\u00e9g nincs meg\u00edrva, azt \u00e9ppen magunk \u00edrjuk minden pillanatban, mint \u00e9n most, h\u00e1ttal a t\u00f3nak. Nincs t\u00f6bb, mint ez a pillanat, nem tudhatom, eljutok-e a k\u00f6vetkez\u0151 billenty\u0171 el\u00fct\u00e9s\u00e9ig, nem tudom, hogy eljutok-e a v\u00e9g\u00e9ig, azt sem tudom, eljut-e az olvas\u00f3khoz, felt\u00e9telezhetem, de nem tudhatom. Egyet tudhatok, h\u00e1ttal a t\u00f3nak \u00edrni se sokkal rosszabb, mint ford\u00edtva. A bokrok lengedez\u00e9se az enyhe sz\u00e9lben, mik\u00f6zben azt gondolom, valami \u00e9rdekeset p\u00fcf\u00f6l\u00f6k a billenty\u0171zetbe, j\u00f3 \u00e9lm\u00e9ny, ennyi ez, \u00e9s semmi t\u00f6bb.<\/p>\n
\u00c9lni a pillanatban. Ez az, amit nem tan\u00edtanak meg nek\u00fcnk. Helyette id\u0151re megy\u00fcnk dolgozni, elv\u00e1r\u00e1sok vannak, amiknek meg kell feleln\u00fcnk, \u00e9s van a nap, amikor f\u00e1radoz\u00e1sainkat kifizetik, j\u00f3l vagy rosszabbul. Meg tudjuk venni bel\u0151le az illatot, az aut\u00f3t, az italt, vagy csak az egyiket, vagy egyiket sem. Amennyiben az ut\u00f3bbi csoportba tartozunk, gondolhatjuk azt, hogy vesztesek vagyunk, elhat\u00e1rozhatjuk, hogy t\u00f6bbet dolgozunk, hogy \u00faj szakm\u00e1t tanulunk, hogy saj\u00e1t v\u00e1llalkoz\u00e1sba kezd\u00fcnk. Nem l\u00e1tjuk, hogy akinek m\u00e1r megvan, amire mi m\u00e9g csak v\u00e1gyunk, szint\u00e9n ugyanezt teszi, mert j\u00f6v\u0151re kij\u00f6n az \u00faj illat, az \u00faj aut\u00f3, az \u00faj ital, \u00e9s most m\u00e1r az kell, pedig m\u00e9g semmit sem kezdett a r\u00e9givel. <\/p>\n
\u00cdgy em\u00e9szti fel jelen\u00fcnket a j\u00f6v\u0151, kar\u00f6ltve a m\u00falttal. A m\u00falt s\u00e1mlij\u00e1n \u00e1gaskodva pr\u00f3b\u00e1lunk belesni a j\u00f6v\u0151 f\u00fcgg\u00f6nye m\u00f6g\u00e9. Szemben a t\u00f3val, h\u00e1ttal a t\u00f3nak, b\u00e1rmerre fordulhat az ember, faj\u00e1nak szab\u00e1lyai akkor is fogva tartj\u00e1k, ha \u00e9ppen azt hiszi, nem.<\/p>\n
Nincs menekv\u00e9s egy mindent maga al\u00e1 gy\u0171rni k\u00e9sz\u00fcl\u0151 g\u00e9pezet egy darabjak\u00e9nt, kigondolhatjuk, hogy mi nem vesz\u00fcnk r\u00e9szt ebben, \u00e1m, ha valamit tagadunk, akkor is foglyai vagyunk a tagadottnak, hiszen azzal, hogy tagadjuk, elismerj\u00fck, hogy l\u00e9tezik, \u00e9s tetteinket \u00fagy pr\u00f3b\u00e1ljuk rendezni, hogy a tagadottal szemben ellen\u00e1llhassunk. Megint csak a m\u00falt tapasztalataib\u00f3l \u00f6sszet\u00e1kolt j\u00f6v\u0151k\u00e9pet \u00e9p\u00edt\u00fcnk magunknak, s a jelen \u00e9ppen \u00fagy nem marad meg nek\u00fcnk, mintha beh\u00f3dolunk a g\u00e9pezetnek.<\/p>\n
Tegy\u00fck h\u00e1t, amit tehet\u00fcnk, k\u00e9pzelj\u00fcnk el egy j\u00f6v\u0151t, amelyben \u00e9ppen arra gondolunk, milyen j\u00f3 volt az a pillanat h\u00e1ttal a t\u00f3nak, tegy\u00fck ezt, mert m\u00e1sra \u00fagy sem vagyunk k\u00e9pesek.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Van \u00fagy, hogy az ember k\u00e9nytelen kompromisszumot k\u00f6tni, hol kisebb, hol nagyobb dolgokban. \u00c9n most h\u00e1ttal a t\u00f3nak \u00edrok, mert olyanok a f\u00e9nyviszonyok, hogy \u00edgy m\u00e9g nagyj\u00e1b\u00f3l l\u00e1tom, mi van a k\u00e9perny\u0151n. Ez a l\u00e1tv\u00e1ny sem rossz, lila vir\u00e1g\u00fa bokor,…<\/p>\n