Amikor az ember \u00fagy \u00e9rzi valaminek a v\u00e9g\u00e9re \u00e9rt \u00e9s tal\u00e1n egy \u00faj fejezet kezd\u0151dik az \u00e9let\u00e9ben, akkor pr\u00f3b\u00e1l kicsit \u00fcnnepelni.<\/p>\n
N\u00e1lam az \u00fcnnepl\u00e9s nem nagy dolog, vagy elmegyek egyet biciklizni, vagy belekezdek egy \u00faj k\u00f6nyvbe, ilyenek. Most nincs erre id\u0151m, de \u00fcnnepelni kell. Ez\u00e9rt indul\u00e1skor Beethoven 9. szimf\u00f3ni\u00e1j\u00e1t ind\u00edtom el.<\/p>\n
Dolgom van, de tudom minden j\u00f3l fog menni, nincs okom r\u00e1g\u00f3dni semmin. M\u00e9g az sem izgat fel, amikor utol\u00e9rek valakit, aki szerint f\u00e9nyes nappal, sz\u00e1raz meleg id\u0151ben, szinte semmi forgalomban, a legjobb sebess\u00e9g, a 74 km\/\u00f3ra. Nem zavar, mert a f\u00fclembe \u00e9s eg\u00e9sz l\u00e9nyembe hatol\u00f3 majdnem k\u00e9tsz\u00e1z \u00e9ves dallamok, nem engednek t\u00f6bbet a h\u00e1l\u00e1s l\u00e9tez\u00e9sn\u00e9l. Gurulok, hallgatom a zen\u00e9t, n\u00e9zem az erd\u0151ket a tolnai dombokat, azt\u00e1n egyszer csak egy hosszabb egyeneshez \u00e9rve el\u0151z\u00f6k, de n\u00e9h\u00e1ny perc m\u00falva m\u00e1r egy 81-es temp\u00f3t prefer\u00e1l\u00f3 honfit\u00e1rsamat \u00e9rem utol. M\u00e1r nem is keresek alkalmat az el\u0151z\u00e9sre, minek, hiszen j\u00f3 helyen vagyok, j\u00f3l vagyok.<\/p>\n
\u00c9ppen H\u0151gy\u00e9szre \u00e9rek amikor felcsend\u00fcl az utols\u00f3 t\u00e9tel, \u00e9s r\u00e1zend\u00edt a k\u00f3rus. Az \u00d6r\u00f6m\u00f3da hangjaira gurulok be a faluba. Az el\u0151ttem v\u00e1nszorg\u00f3 mintha csak tudn\u00e1 mit hallgatok, az els\u0151 utc\u00e1n\u00e1l lekanyarodik. H\u0151gy\u00e9sz nem hossz\u00fa, m\u00e1r az erd\u0151ben haladok felfel\u00e9, mikor m\u00e9g mindig a k\u00f3rus zeng fens\u00e9gesen. A vil\u00e1g kiny\u00edlik, egy zseni 200 \u00e9ves \u00fczenete rep\u00edt Szeksz\u00e1rd fel\u00e9.<\/p>\n
M\u00edg zajlik a hat\u00f3s\u00e1gi vizsg\u00e1lat, v\u00e9gig ez zeng a fejemben. A m\u0171szaki adminisztr\u00e1ci\u00f3 \u00e1ttekint\u00e9se meglehet\u0151sen unalmas tev\u00e9kenys\u00e9g, \u00e1m most nem az. Az id\u0151 nem \u00e1ll \u00e9s nem halad, H\u0151gy\u00e9sz \u00e9s az \u00d6r\u00f6m\u00f3da ott lebeg az iratok felett. Ludwig mosolya sim\u00edtja \u00e9lvezett\u00e9 a sz\u0151rsz\u00e1lhasogat\u00e1sokat.<\/p>\n
Hazafel\u00e9 kever\u00e9sre kapcsolom a lej\u00e1tsz\u00f3t. J\u00f6nnek sorban a zene nagyjai, Bach, Mozart \u00e9s mikor a dombr\u00f3l le\u00e9rve a kanyar ut\u00e1n megl\u00e1tom a t\u00e1volban H\u0151gy\u00e9szt, megsz\u00f3lal Vivaldit\u00f3l a tavasz. Ez a var\u00e1zslat arra k\u00e9sztet, hogy jobban megn\u00e9zzem magamnak, nem fordulok balra a falu k\u00f6zep\u00e9n, hanem tov\u00e1bb megyek eg\u00e9szen a t\u00fals\u00f3 v\u00e9g\u00e9ig. Semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, \u00e1tlagos h\u00e1zak az \u00fat k\u00e9t oldal\u00e1n, messze egym\u00e1st\u00f3l. Visszafordulok.<\/p>\n
Nem, H\u0151gy\u00e9sz nem lett szebb \u00e9s a vil\u00e1g sem, csup\u00e1n \u00e9n lettem \u00fajra fog\u00e9konyabb a sz\u00e9ps\u00e9gre. Mintha egy l\u00e1thatatlan DJ rendezn\u00e9 a dolgokat, az utols\u00f3 h\u00e1zat elker\u00fclve megsz\u00f3lal a Sors szimf\u00f3nia, Beethoven majdnem haz\u00e1ig k\u00eds\u00e9r, az utols\u00f3 akkordok ut\u00e1n kikapcsolom a zen\u00e9t, hagyom, hogy a cs\u00f6nd felmondja a leck\u00e9t, hagyom, hogy eml\u00e9keztessen a r\u00f3zs\u00e1k illat\u00e1ra.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Amikor az ember \u00fagy \u00e9rzi valaminek a v\u00e9g\u00e9re \u00e9rt \u00e9s tal\u00e1n egy \u00faj fejezet kezd\u0151dik az \u00e9let\u00e9ben, akkor pr\u00f3b\u00e1l kicsit \u00fcnnepelni. N\u00e1lam az \u00fcnnepl\u00e9s nem nagy dolog, vagy elmegyek egyet biciklizni, vagy belekezdek egy \u00faj k\u00f6nyvbe, ilyenek. Most nincs erre…<\/p>\n