<\/p>\n
Mondhatn\u00e1nk, a csal\u00f3d\u00e1sok meleg\u00e1gya az elv\u00e1r\u00e1s. M\u00e9g meg sem sz\u00fclet\u00fcnk, leend\u0151 rokonaink, sz\u00fcleink, nagysz\u00fcleink, a k\u00e9s\u0151bbi csal\u00e1dunk m\u00e1r elv\u00e1r\u00e1sokat fogalmaz meg vel\u00fcnk szemben. Van k\u00f6zt\u00fck, aki azt szeretn\u00e9, hogy fi\u00fak legy\u00fcnk, m\u00e1sok ink\u00e1bb l\u00e1nyk\u00e9nt gondolnak r\u00e1nk. Azt\u00e1n persze vannak m\u00e9g ki nem mondott, \u00e1m elgondolt elv\u00e1r\u00e1sok azzal szemben, hogy milyen gyermeket, unok\u00e1t, testv\u00e9rt v\u00e1rnak. Mindegy, csak eg\u00e9szs\u00e9ges legyen. Ez egy nagyon igaz mondat, \u00e9s a v\u00e1rakoz\u00f3k gyakran el is mondj\u00e1k, \u00e1m a sz\u00edv\u00fck m\u00e9ly\u00e9n enn\u00e9l t\u00f6bbre v\u00e1gynak \u00e1ltal\u00e1ban, m\u00e9g ha n\u00e9ha maguknak sem merik bevallani.<\/p>\n
Azt\u00e1n megsz\u00fclet\u00fcnk, \u00e9s ezzel az \u00f6r\u00f6m mellett mindj\u00e1rt csal\u00f3d\u00e1sokat is okozunk, hiszen nem fi\u00fak vagy \u00e9ppen l\u00e1nyok vagyunk, \u00e9s nem pont olyanok, amilyenre v\u00e1gytak. \u00c1m kicsinys\u00e9g\u00fcnk, t\u00f6r\u00e9kenys\u00e9g\u00fcnk egy id\u0151re elhom\u00e1lyos\u00edtja az elv\u00e1r\u00e1sokat.<\/p>\n
Elhom\u00e1lyos\u00edtja, de csak kis id\u0151re, mert azt\u00e1n elkezdik v\u00e1rni t\u0151l\u00fcnk, hogy \u00e9jjel aludjunk, \u00e9s \u00fagy \u00e1ltal\u00e1ban t\u00f6bbet aludjunk \u00e9s kevesebbet s\u00edrjunk. Azt\u00e1n mosolyognunk kell, majd kimondani, hogy papa vagy mama \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb.<\/p>\n
Az elv\u00e1r\u00e1sok folyamatosan z\u00fadulnak r\u00e1nk, olyan jelens\u00e9g ez, aminek soha nincsen v\u00e9ge, ezt am\u00fagy \u00e1ltal\u00e1ban nagyon rafin\u00e1ltan nevel\u00e9snek h\u00edvj\u00e1k, de valljuk meg, jobban hasonl\u00edt gyalul\u00e1sra.<\/p>\n
Egyszer csak elj\u00f6n a pillanat, amikor magunk is elv\u00e1r\u00e1sokat fogalmazunk meg a csal\u00e1dtagjainkkal, majd k\u00e9s\u0151bb a nevel\u0151inkkel szemben.<\/p>\n
Nem kell sok\u00e1ig v\u00e1rni arra a pillanatra sem, amikor megfogalmazzuk az els\u0151 elv\u00e1r\u00e1st magunkkal szemben. Ez \u00e1ltal\u00e1ban a vel\u00fcnk szembeni elv\u00e1r\u00e1sok valamelyik\u00e9nek v\u00e9gzetes magunk\u00e9v\u00e1 t\u00e9tele. Vannak, akik nem is l\u00e9pnek ezen t\u00fal, vannak azonban, akik egy id\u0151 ut\u00e1n saj\u00e1t elv\u00e1r\u00e1sokat fogalmaznak meg. N\u00e9mi \u0151szinte vizsg\u00e1lattal persze k\u00f6nnyed\u00e9n kider\u00edthet\u0151 volna, hogy ezek a saj\u00e1t elv\u00e1r\u00e1sok is csak koppint\u00e1sok, valahonnan k\u00f6lcs\u00f6nz\u00f6tt ide\u00e1lok t\u00f6bbnyire, \u00e1m arra t\u00f6k\u00e9letesen alkalmasak, hogy lerombolj\u00e1k \u00e9ppen csak \u00e9p\u00fclget\u0151 \u00f6n\u00e1ll\u00f3s\u00e1gunkat.<\/p>\n
Innent\u0151l az elv\u00e1r\u00e1sok erdej\u00e9ben \u00e9l\u00fcnk, az iskola, a munkahely, a p\u00e1rkapcsolat, a bar\u00e1tok, a sportt\u00e1rsak, a drukkerek stb. mind-mind megpr\u00f3b\u00e1lnak kijel\u00f6lni sz\u00e1munkra egy mezsgy\u00e9t, melyen haladhatunk, \u00e9s egy c\u00e9lt, amit el kell, hogy \u00e9rj\u00fcnk.<\/p>\n
Minden kudarc egy elv\u00e1r\u00e1ssal kezd\u0151dik, persze minden siker is, \u00e1m ez \u00e1ltal\u00e1ban ritk\u00e1bb. Minden elv\u00e1r\u00e1snak, legy\u00fcnk b\u00e1rmilyen szuperl\u00e9nyek, nem tudunk megfelelni. Az igazi siker az, ha legal\u00e1bb v\u00e1lasztani tudunk, ha n\u00e9mely elv\u00e1r\u00e1sra azt tudjuk mondani, nem \u00e9rdekel. Persze vesz\u00e9lyes v\u00edz ez, mert neh\u00e9z megtal\u00e1lni az egyens\u00falyt, hogy a \u201enem \u00e9rdekel\u201d kateg\u00f3ria ne tegyen elviselhetetlenn\u00e9 minket a k\u00f6rnyezet\u00fcnk vagy \u00e9ppen a t\u00e1rsadalom sz\u00e1m\u00e1ra.<\/p>\n
Az elv\u00e1r\u00e1soknak pedig egyenes k\u00f6vetkezm\u00e9nye, hogy k\u00e9pmutat\u00f3k lesz\u00fcnk. Ezt nagyj\u00e1b\u00f3l mindenki tudja \u00e9s mindenki gyakorolja, m\u00e9gis egyfajta negat\u00edv tulajdons\u00e1gk\u00e9nt tekint\u00fcnk r\u00e1.<\/p>\n
Azon m\u00e1r sokkal kevesebben gondolkodnak el, hogy a k\u00e9pmutat\u00e1s a t\u00e1rsadalmi egy\u00fctt\u00e9l\u00e9s egyik alappill\u00e9re, ha nem lenne a mindennapok r\u00e9sze, akkor sokkal gyakrabban \u00fctn\u00e9 fel a fej\u00e9t az agresszi\u00f3, a verb\u00e1lis vagy t\u00e9nyleges tettlegess\u00e9g.<\/p>\n
A kisgyerek m\u00e1r nagyon kor\u00e1n megtanulja, hogy ha j\u00f3t akar mag\u00e1nak, akkor sz\u00ednlelnie kell, \u00fagy kell tennie, mintha, m\u00e9g akkor is, ha mindenki tudja, hogy nem \u00fagy van. Ezt a feln\u0151ttekt\u0151l tanulja, m\u00e9g abban a csal\u00e1dban is megtanulja, ahol az alapelv az \u0151szintes\u00e9g, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg ezeken a helyeken a legnagyobb a k\u00e9pmutat\u00e1s.<\/p>\n
Teh\u00e1t ez \u00fcgyben is, mint minden m\u00e1sban, ott van a kett\u0151ss\u00e9g, egy hangzatos el\u00edt\u00e9l\u00e9se a k\u00e9pmutat\u00e1snak \u00e9s egy int\u00e9zm\u00e9nyes megk\u00f6vetel\u00e9se term\u00e9szetesen k\u00e9pmutat\u00f3 m\u00f3don.<\/p>\n
Lehet-e, kell-e tenni a k\u00e9pmutat\u00e1s ellen? Ez nem k\u00e9rd\u00e9s, kijelenthetj\u00fck, hogy a k\u00e9pmutat\u00e1s a t\u00e1rsas kapcsolatok fejl\u0151d\u00e9se nyom\u00e1n j\u00f6tt l\u00e9tre, l\u00e9tez\u00e9se m\u00e1r bizonyos \u00e1llati k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gekben is kimutathat\u00f3, \u00e9s \u00f6r\u00fcln\u00fcnk annak lehet csup\u00e1n, hogy k\u00e9pesek vagyunk felismerni \u00e9s helytelen\u00edteni.<\/p>\n
\u00c1m a helytelen\u00edt\u00e9ssel cs\u00ednj\u00e1n kell b\u00e1nnunk, mert a k\u00e9pmutat\u00e1s bizonyos helyzetekben elker\u00fclhetetlen.<\/p>\n
A k\u00e9pmutat\u00e1s sajnos sok esetben od\u00e1ig fajul, hogy az egy\u00e9n a saj\u00e1t \u00e9s m\u00e1sok elv\u00e1r\u00e1sai \u00e1ltal megfogalmazott k\u00e9p szerint \u00e9l, azt a k\u00e9pet mutatja, nem \u0151szinte m\u00e9g \u00f6nmag\u00e1hoz sem, ez azt\u00e1n persze meleg\u00e1gya a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 pszich\u00e9s zavaroknak, a depresszi\u00f3nak.<\/p>\n
Mert a k\u00edm\u00e9letlen\u00fcl \u00e9s az \u00e1tlagn\u00e1l gyakrabban \u0151szinte embert k\u00f6rnyezete devi\u00e1nsnak tekinti, megnyilv\u00e1nul\u00e1sait enyhe esetben udvariatlannak, durv\u00e1bb esetben agressz\u00edvnak \u00e1ll\u00edtja be. \u0150szinte igaz\u00e1b\u00f3l csak abban az esetben lehet az ember, ha az \u0151szintes\u00e9g szerencs\u00e9s m\u00f3don egybeesik a m\u00e1sik vagy a t\u00f6bbs\u00e9g elv\u00e1r\u00e1s\u00e1val.<\/p>\n
Az \u00e9let gyakran pr\u00f3b\u00e1l meglepni benn\u00fcnket olyan dolgokkal, melyeken vagy meg sem lep\u0151d\u00fcnk, vagy ha meglep\u0151d\u00fcnk is els\u0151re, k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r nem b\u00e1njuk, hogy \u00fagy alakult, ahogy.<\/p>\n
Mert nem lehet mindent ir\u00e1ny\u00edtani \u00e9s kontroll alatt tartani, az \u00e9let \u00fagy \u00e1ltal\u00e1ban t\u00fal bonyolult ahhoz, hogy mindig minden akk\u00e9nt alakuljon, ahogy eltervezt\u00fck, \u00e1m valami\u00e9rt el\u00e9g sokszor alakul \u00fagy, ahogyan val\u00f3j\u00e1ban szeretn\u00e9nk, csak ezt \u00e1ltal\u00e1ban m\u00e9g magunknak sem merj\u00fck bevallani. Ez m\u00e9g olykor a rossz dolgok bek\u00f6vetkezt\u00e9re is igaz. Az ember \u00f6ntudatlanul n\u00e9ha a rosszat is megh\u00edvja mag\u00e1nak, tal\u00e1n az\u00e9rt, hogy valamif\u00e9le egyens\u00falyt k\u00e9pezzen, tal\u00e1n az\u00e9rt, mert n\u00e9ha az \u00e1ldozat szerepe f\u00e1j\u00f3an kellemes tud lenni, vagy \u00e9ppen az\u00e9rt, hogy kimozd\u00edtsa mag\u00e1t valami le\u00fclepedett \u00e1llapotb\u00f3l.<\/p>\n
Az ember \u00e9s a t\u00f6rt\u00e9netei, a vele t\u00f6rt\u00e9nt dolgok \u00f6sszetartoznak. Ez m\u00e9g akkor is igaz, ha n\u00e9ha nagyon neh\u00e9z szembes\u00fclni vele. Az \u00e9let\u00fcnk \u00e9s mi egyek vagyunk, s ha n\u00e9ha rossz vonatra sz\u00e1llunk, s v\u00e9g\u00fcl Perugi\u00e1ban vagy a Balaton-parton k\u00f6t\u00fcnk ki, az lehet v\u00e9letlen, figyelmetlens\u00e9gb\u0151l ered\u0151 t\u00e9ved\u00e9s, de egyben lehet\u0151s\u00e9g is valami m\u00e1sra.<\/p>\n
Ezek a sorb\u00f3l kil\u00f3g\u00f3 t\u00f6rt\u00e9netek azok, amelyek v\u00e9g\u00fcl is \u00e9lt\u00fcnk s\u00f3j\u00e1t adj\u00e1k, az \u00e9let \u00e9lm\u00e9nyk\u00e9nt elmes\u00e9lhet\u0151 dolgait. Ami Szerb Antal h\u0151s\u00e9vel, Mih\u00e1llyal megesett az Utas \u00e9s holdvil\u00e1g<\/em>ban \u2013 \u0151 a r\u00f3mai helyett a perugiai vonatra sz\u00e1llt \u2013, az velem is megt\u00f6rt\u00e9nt m\u00e9g ifj\u00fakoromban, b\u00e1r m\u00e1s helysz\u00ednekkel.<\/p>\n Budapesten tanultam, \u00e9s sz\u00e1ll\u00e1som a Kelenf\u00f6ldi p\u00e1lyaudvar k\u00f6zel\u00e9ben volt, \u00edgy mindig ott sz\u00e1lltam fel a Kaposv\u00e1r fel\u00e9 indul\u00f3 vonatra. Egyszer meglehet\u0151sen k\u00e9sve \u00e9rkeztem, a hangosbemond\u00f3 pedig \u00e9ppen azt mondta, hogy a harmadik v\u00e1g\u00e1nyr\u00f3l vonat indul Kaposv\u00e1r fel\u00e9. Gyorsan felugrottam a harmadik v\u00e1g\u00e1nyon v\u00e1rakoz\u00f3 szerelv\u00e9nyre, ami \u2013 akkor m\u00e9g nem tudtam \u2013 az el\u0151z\u0151 vonat volt. Alig ugrottam fel, m\u00e1r indult is. Kicsit furcsa volt, hogy a vagonok sokkal jobb \u00e1llapot\u00faak voltak, mint amelyekhez addig szokva voltam, de ilyen kicsinys\u00e9gekkel akkor m\u00e9g, illetve m\u00e1r akkor sem foglalkoztam. Le\u00fcltem, \u00e9s nekil\u00e1ttam olvasni. Egy id\u0151 ut\u00e1n felt\u0171nt, hogy a vonat a megszokottn\u00e1l sokkal gyorsabban robog. Ez valami\u00e9rt gyan\u00fat keltett bennem, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl a kalauz k\u00f6z\u00f6lte, hogy bizony \u00e9n a z\u00e1gr\u00e1bi gyorsra sz\u00e1lltam, de azt mondta, szerencs\u00e9m van, mert Si\u00f3fokon meg\u00e1ll \u2013 akkoriban Fony\u00f3don m\u00e9g nem \u00e1llt meg. Lesz\u00e1lltam h\u00e1t, \u00e9s elmentem egy m\u00e1sik vonattal Fony\u00f3dra, onnan egy m\u00e1sikkal Kaposv\u00e1rra, \u00e9s v\u00e1rt r\u00e1m m\u00e9g egy \u00f3r\u00e1s busz\u00fat k\u00e9ttornyos falucsk\u00e1mba. Az utols\u00f3 busszal \u00e9rtem haza, k\u00f6zben h\u00e1romszor v\u00e1rakoztam \u00f3r\u00e1kat, \u00e1m nem bosszankodtam, ink\u00e1bb pr\u00f3b\u00e1ltam \u00e9lvezni az \u00faj helyzetet. \u00cdgy v\u00e1lt egy rutinutaz\u00e1s kalandd\u00e1 \u00e9s mes\u00e9lhet\u0151 t\u00f6rt\u00e9nett\u00e9, ha akkor j\u00f3 vonatra sz\u00e1llok, csak egy \u00fat lett volna a sok k\u00f6z\u00fcl.<\/p>\n Ez\u00e9rt kell rugalmasan kezelni az elv\u00e1r\u00e1sainkat, mert ki tudja, milyen hiba, a megszokott\u00f3l val\u00f3 elt\u00e9r\u00e9s aj\u00e1nd\u00e9koz meg valami j\u00f3val.<\/p>\n B\u00e9k\u00e9ben \u00e9lni \u00f6nmagunkkal \u00e9s a t\u00f6bbiekkel, ez lehet az elv\u00e1r\u00e1sok elv\u00e1r\u00e1sa, ha ez siker\u00fcl, akkor az lehet a val\u00f3di siker.<\/p>\n Gy\u0151zni \u00fagy, hogy nem harcoltunk, mert m\u00e1r a harc megkezd\u00e9se el\u0151tt tudtuk, hogy nem kell.<\/p>\n Kunder\u00e1val sz\u00f3lva a l\u00e9t elviselhetetlen\u00fcl k\u00f6nny\u0171 tud lenni, annyira j\u00f3, hogy m\u00edg ki nem pr\u00f3b\u00e1ltuk, el sem hissz\u00fck.<\/p>\n Belekortyolok a feh\u00e9r te\u00e1ba, az \u00edze remek\u00fcl illik a t\u00f3parti k\u00f6rnyezethez. A halak a t\u00f3ban l\u00e1tsz\u00f3lag gondtalanul \u00fasznak \u00f6sszevissza, innen kintr\u0151l ez idilli k\u00e9p. Feljebb, a lombok k\u00f6z\u00f6tt egy p\u00f3k v\u00e1r, neki m\u00e1r elv\u00e1r\u00e1sai vannak, legyet szeretne a h\u00e1l\u00f3j\u00e1ba, lehet\u0151leg j\u00f3 nagyot.<\/p>\n \u00c9n most nem szeretn\u00e9k semmit, illetve egyet: maradni itt, ameddig lehet. Ez j\u00f3 elgondol\u00e1s, biztosan teljes\u00fcl, maradok, am\u00edg lehet. Ilyen egyszer\u0171 ez, elv\u00e1rni j\u00f3l kell, a t\u00f6bbi megy mag\u00e1t\u00f3l.<\/p>\n <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Mondhatn\u00e1nk, a csal\u00f3d\u00e1sok meleg\u00e1gya az elv\u00e1r\u00e1s. M\u00e9g meg sem sz\u00fclet\u00fcnk, leend\u0151 rokonaink, sz\u00fcleink, nagysz\u00fcleink, a k\u00e9s\u0151bbi csal\u00e1dunk m\u00e1r elv\u00e1r\u00e1sokat fogalmaz meg vel\u00fcnk szemben. Van k\u00f6zt\u00fck, aki azt szeretn\u00e9, hogy fi\u00fak legy\u00fcnk, m\u00e1sok ink\u00e1bb l\u00e1nyk\u00e9nt gondolnak r\u00e1nk. Azt\u00e1n persze vannak…<\/p>\n