R\u00f3za nem volt cs\u00fanya, de igaz\u00e1n sz\u00e9pnek sem lehetett nevezni. \u00d6tven\u00e9vesen m\u00e1r nem volt rajta mit megmenteni, nem kellett rejtegetni vagy tatarozgatni a m\u00fal\u00f3 id\u0151 nyomait. Arca \u0151szinte arc volt: egy olyan n\u0151\u00e9, aki nem \u00e1ltat senkit, legkev\u00e9sb\u00e9 \u00f6nmag\u00e1t. Alakja t\u00f6m\u00f6r \u00e9s szer\u00e9nyen ar\u00e1nyos, melle valamivel nagyobb az \u00e1tlagn\u00e1l, de \u00e9pp csak annyira, hogy a fotelj\u00e9ben ceruz\u00e1t farag\u00f3 \u00edr\u00f3 n\u00e9ha odan\u00e9zzen \u2013 de sosem \u00fagy, hogy az b\u00e1rkinek is kellemetlen legyen.<\/p>\n
A reggelek ugyan\u00fagy teltek, mintha valaki minden nap \u00fajraind\u00edtan\u00e1 a vil\u00e1got R\u00f3za \u00e9s az \u00edr\u00f3 sz\u00e1m\u00e1ra. R\u00f3za \u00e1gyazott, az \u00edr\u00f3 hegyezett. \u0150 tulajdonk\u00e9ppen m\u00e1r csak ez\u00e9rt \u00edrt pap\u00edrra: a hegyez\u00e9s\u00e9rt. A laptopok kor\u00e1ban is ragaszkodott a f\u00e1hoz, a grafithoz, a forg\u00e1cs szag\u00e1hoz. Kis, vonalas f\u00fczetei gyorsan megteltek, s egy ideig saj\u00e1t maga g\u00e9pelte \u00e1t a sz\u00f6vegeket a l\u00e1nyait\u00f3l kapott apr\u00f3 laptopba. K\u00e9s\u0151bb azonban \u00e1truh\u00e1zta ezt a munk\u00e1t egy egyetemist\u00e1ra, \u0151 pedig csak ut\u00f3lag jav\u00edtotta a hib\u00e1kat. Legal\u00e1bbis \u00edgy hitte.<\/p>\n
Mert val\u00f3j\u00e1ban az els\u0151 sikere \u00e9pp egy ilyen \u201ehiba\u201d sz\u00fclem\u00e9nye volt: a f\u00fczetek \u00f6sszekeveredtek, nem voltak sz\u00e1mozva, \u00e9s az egyetemista \u00fagy g\u00e9pelte be \u0151ket, ahogyan a keze \u00fcgy\u00e9be ker\u00fcltek. A sz\u00f6veg id\u0151s\u00edkjai sz\u00e9pen, szinte csod\u00e1s rendetlens\u00e9gben simultak egym\u00e1sba. A kritika revel\u00e1ci\u00f3nak nevezte, az olvas\u00f3k frissess\u00e9gr\u0151l \u00e9s mer\u00e9sz form\u00e1r\u00f3l besz\u00e9ltek. Egyed\u00fcl az \u00edr\u00f3 tudta, hogy mindez egy v\u00e9letlen sz\u00fcl\u00f6tte \u2013 vagy tal\u00e1n R\u00f3za, ha \u00e9rdekelte volna az ilyesmi. De \u0151t csak a sl\u00e1gerek k\u00f6t\u00f6tt\u00e9k le, meg a tehets\u00e9gkutat\u00f3 m\u0171sorok hars\u00e1ny vil\u00e1ga.<\/p>\n
\u00cdgy is j\u00f3l megvoltak. Az \u00edr\u00f3 keveset besz\u00e9lt, R\u00f3za m\u00e9g annyit sem, \u00e9s mindketten megb\u00e9k\u00e9ltek ezzel a csendes egym\u00e1s mellett \u00e9l\u00e9ssel. N\u00e9ha az \u00edr\u00f3 pr\u00f3b\u00e1lt der\u0171t csiholni egy-egy f\u00e9lresiker\u00fclt sz\u00f3viccel, amit R\u00f3za \u00e1ltal\u00e1ban nem \u00e9rtett, s rosszall\u00f3an \u00f6sszesz\u0171k\u00edtette a szem\u00e9t. Amikor azt\u00e1n elindult, az \u00edr\u00f3 minden alkalommal ut\u00e1na sz\u00f3lt:<\/p>\n
\u2013 K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, R\u00f3za. Tudja, hogy a f\u0151ztj\u00e9\u00e9rt szeretem mag\u00e1t a legjobban.<\/p>\n
\u2013 Nem \u00e9n f\u0151z\u00f6m, \u00e9n csak idehozom \u2013 felelte R\u00f3za, \u00e9s mag\u00e1ban hozz\u00e1tette: V\u00e9n bolond.<\/em><\/p>\n Pedig a f\u00e9rfi nem volt v\u00e9n. Hetvenk\u00e9t \u00e9vesen olyan szellemi frissess\u00e9g sug\u00e1rzott bel\u0151le, amely ritka ebben a korban. Csak az\u00e9rt lakott az id\u0151sotthonban, mert feles\u00e9ge hal\u00e1la \u00f3ta nem tudott visszamenni abba a h\u00e1zba, ahol minden t\u00e1rgy a r\u00e9gi \u00e9letre eml\u00e9keztette. L\u00e1nyai szerett\u00e9k volna biztons\u00e1gban tudni az apjukat, \u00edgy tal\u00e1ltak neki egy \u00faj \u00e9p\u00edt\u00e9s\u0171 otthont: t\u00e1gas szob\u00e1val, k\u00f6nyvespolcokkal, egy kis konyh\u00e1val \u00e9s egy erk\u00e9lyszer\u0171 kil\u00e9p\u0151vel, ahol egy sz\u00e9k is elf\u00e9rt. Reggelenk\u00e9nt itt \u00fclt hosszasan, kotyog\u00f3s k\u00e1v\u00e9j\u00e1t kortyolgatva. Ha hidegre fordult az id\u0151, akkor is kij\u00f6tt; csak \u00e9pp \u00e1llva n\u00e9zte a kiskertekkel tark\u00edtott, val\u00f3j\u00e1ban m\u00e9giscsak parkol\u00f3k\u00e9nt m\u0171k\u00f6d\u0151 udvart.<\/p>\n R\u00f3za valamivel k\u00e9s\u0151bb kezdett itt dolgozni, \u00e9s az \u00edr\u00f3 hamar megkedvelte. K\u00e9rte is, hogy ha lehet, mindig \u0151 j\u00f6jj\u00f6n hozz\u00e1. R\u00f3z\u00e1n kev\u00e9s volt a kedvelnival\u00f3 \u2013 udvarias volt, t\u00e1vols\u00e1gtart\u00f3, csendes \u2013, de \u00e9pp ebben rejlett a var\u00e1zsa. A t\u00f6bbi gondoz\u00f3 gyakran t\u00fal sokat besz\u00e9lt, vagy \u00e9pp t\u00fal sok v\u00e1laszt v\u00e1rt, s ez zavarta az \u00edr\u00f3t \u2013 nemcsak az \u00edr\u00e1sban, de a ceruzahegyez\u00e9s szertart\u00e1s\u00e1ban is.<\/p>\n Mert az bizony szertart\u00e1s volt. Az \u00edr\u00f3 gondosan, szinte \u00e1h\u00edtattal faragta ceruz\u00e1i hegy\u00e9t az erd\u00e9lyi fanyel\u0171 bicsk\u00e1val. Ha lepattant a grafit, \u00fajrakezdte, t\u00fcrelmesen, mintha minden ceruza egy \u00faj lehet\u0151s\u00e9g volna. L\u00e1nyai k\u00e9t hetente hoztak neki egy mar\u00e9k friss HB-t \u2013 m\u00e1st el sem fogadott.<\/p>\n R\u00f3za hossz\u00fa megfigyel\u00e9s ut\u00e1n arra jutott, hogy a ceruz\u00e1k t\u00f6bbet fogynak a hegyez\u00e9s miatt, mint az \u00edr\u00e1st\u00f3l. Egyszer megjegyezte ezt az \u00edr\u00f3 egyik l\u00e1ny\u00e1nak is, aki \u2013 ismerve apja makacs term\u00e9szet\u00e9t kicsit szkeptikusan \u2013 de m\u00e9gis vett egy k\u00e9nyelmes hegyez\u0151t, kis m\u0171anyag tart\u00e1llyal a forg\u00e1csnak. Az \u00edr\u00f3 \u00f6r\u00fclt neki, s att\u00f3l fogva ezzel t\u00f6rdelte le a ceruz\u00e1k hegy\u00e9t, a kellet\u00e9n\u00e9l tov\u00e1bb tekerve, hogy \u00fajra faraghassa majd.<\/p>\n R\u00f3za egyre ink\u00e1bb bosszankodott. Takar\u00e9kos asszony volt, szinte m\u00e1r a zsugoris\u00e1g sz\u00e9l\u00e9ig, \u00e9s f\u00e1jt neki a pazarl\u00e1s l\u00e1tv\u00e1nya. Hi\u00e1ba sz\u00f3lt a l\u00e1nyoknak, azok csak nevettek:<\/p>\n \u2013 Apuk\u00e1nak is kell valami sz\u00f3rakoz\u00e1s.<\/p>\n De R\u00f3za fej\u00e9ben ez m\u00e1r t\u00falment az \u00e9rtelmetlens\u00e9g hat\u00e1r\u00e1n. A ceruz\u00e1k hullottak, mintha egy csatat\u00e9ren lettek volna, \u00e9s R\u00f3za egy napon \u00fagy \u00e9rezte, tenni kell valamit.<\/p>\n Eb\u00e9d ut\u00e1n ment vissza az ed\u00e9nyek\u00e9rt. Az \u00edr\u00f3 \u2013 mint mindig \u2013 b\u00e9k\u00e9sen szuny\u00f3k\u00e1lt a relax-fotelben. Az asztalon ott sorakozott \u00f6t frissen hegyezett ceruza, mellett\u00fck a nyugalomba k\u00fcld\u00f6tt fanyel\u0171 bicska. R\u00f3za felvette. Kez\u00e9ben k\u00f6nny\u0171 volt, ismer\u0151s. A f\u0151n\u0151v\u00e9rk\u00e9pz\u0151n szerzett anat\u00f3miai tud\u00e1sa pedig hirtelen, tiszta logik\u00e1val mutatta meg a helyet \u2013 a bord\u00e1k k\u00f6zti sz\u0171k r\u00e9st, ahol egy gyors mozdulat el\u00e9g a v\u00e9ghez.<\/p>\n Nem hitt a dr\u00e1m\u00e1ban. Csak a sz\u00fcks\u00e9gben.<\/p>\n Oda sz\u00fart.<\/p>\n Az \u00edr\u00f3 sz\u00edve egy pillanat alatt meg\u00e1llt, mintha valaki lekapcsolta volna a szob\u00e1ban a f\u00e9nyt.<\/p>\n A t\u00e1rgyal\u00e1son megk\u00e9rdezt\u00e9k t\u0151le, megb\u00e1nta-e.<\/p>\n \u2013 Nem \u2013 mondta R\u00f3za csendesen. \u2013 Meg\u00e9rdemelte. T\u00fal sok ceruz\u00e1t k\u00fcld\u00f6tt \u0151 is a m\u00e1svil\u00e1gra.<\/p>\n \u00c9s amikor kimondta, a hangja nyugodt volt, a t\u00e1rgyal\u00f3teremben mindenki \u00e9rezte, hogy a vil\u00e1g rendje helyre\u00e1llt.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" R\u00f3za nem volt cs\u00fanya, de igaz\u00e1n sz\u00e9pnek sem lehetett nevezni. \u00d6tven\u00e9vesen m\u00e1r nem volt rajta mit megmenteni, nem kellett rejtegetni vagy tatarozgatni a m\u00fal\u00f3 id\u0151 nyomait. Arca \u0151szinte arc volt: egy olyan n\u0151\u00e9, aki nem \u00e1ltat senkit, legkev\u00e9sb\u00e9 \u00f6nmag\u00e1t. Alakja…<\/p>\n