A vonatok átgázolnak életünkön
véresre tépi lelkünk a kerék
mégis újra s újra a sínre fekszünk
és ha már fülünkbe zúg
a közelgő tragédia kerékcsattogása
nézzük az eget várjuk a holnapot
A holnapot amikor kezdődik újra
a félelem a kerékcsattogás
Várjuk az utolsó vonatot
mely halálra gázolja idegeinket
így érjük el a mentesítőjáratot
A pusztulás csontzenéjében
csökken az ugyanoda szóló
helyjegyek kiadásának lehetősége
és a pénztárnál is rövidül a sor
A reccsenés előtti gondolatok
művi abortusza a reccsenésben
csökkenti a papírfelhasználást
ily módon jó példával szolgál
az energiatakarékosságra
A pap a temetésen meghatottan
de mégis örömmel közli
a megjelentekkel hogy a halott
e romló gazdasági helyzetben
valószínűleg nem fog hazajárni
lelke nyugodtan pihen
az úrban a mennyben és egyebekben
ámen
Az áment követő néma csendben
jól hallatszik a gyászolók
vonatainak éles füttyjele
A koporsóra hulló föld kopogását
elnyomja a kerékcsattogás
A szemafor zöldre vált
s a végtelenbe nyúló síneken
gondolatokkal megrakott vagonok
robognak a csillagok mögötti
zsúfolt állomás felé