átizzadt lepel az éjszaka egyforma közönnyel takarja be reményeink félelmeink s nem marad belőlük más csak az ágyrugók kristályrácsaiba írt forgolódások nyikorgó üzenete nem marad más belőlük csak tompa várakozások csönddel sötéttel körülfolyt moccanások átnedvesedett megszáradt lepedők könnytelen sóhajok meg…
Szerző: 7laci89
AZ ELSŐ ESTE
Ez az első este fényévek óta nélküled nem vagy itt s én kételkedem abban hogy én itt lehetek-e így egymagam ágyunk fölött nincsenek csillagok a repedéseket bámulhatom csupán s paplanom alatt a világ minden hidege testemre ül nem vagy itt…
Áradat
a kék tenger felszínén úszó narancshéj oly giccses látomás hogy elfelejtjük a kezet mely odahajította nincs-e igazuk a bezárt szívűeknek kik nem keresnek okot csak élnek élvezik egy szőke nő látványát a mohazöld takarón hallgatják az éterben búgó „I love…
AZ UTOLSÓ KÖNNYCSEPP
A szemedből hulló utolsó könnycsepp fényes gömbjében a szomorúság még egy végsőt sóhajt aztán szótlan kimúlik a konyha szürke kövén A zsebkendő buldózer elsimítja a bánatfolyók holtágait A szem még kissé duzzadt piros de a szem által közvetített kép az…
NINCS TÜKÖR
a lényeget tudni volna jó de így csak bámulhatod a holdat hallgathatod az eső cseppenését s várhatod míg valaki szólít lehunyt szemhéjad mögött kivirágzik a fény hallod már jól a véred dúdolását érzed az idő nem veszett el csak kiköltözött…