itt fekszem csőbe húzva egy gép zengi a tibeti torokéneket betölt átjár együtt rezgek a világgal véremben a kontrasztanyag is azt dalolja Om mani padme humm s valahol egy gép agyában kirajzolódnak a halál kanyarulatai 2020. december 14.
Kategória: Vers
Költészet karanténban
Itt ülök, no nem csillámló sziklafalon, hanem csupán a szobámban. Mindjárt nyolc óra. Más években ilyenkor már Balatonszárszó felé robogtam, hogy részt vegyek a költészetnapi eseményeken. Mellettem Takáts Gyula vagy éppen Szirmay Endre ült. Néhány éve pedig Lőrincz Sándorral, kinek…
Egy meg egy, az néha egy
Ülök a kertben és egy fontosnak gondolt dologról próbálok írni, illetve egyelőre csak rákészülni. Igazi magyaros, kertvárosi idillben. A szomszédból tömény cefreszag gondoskodik róla, hogy megmaradjak a valóságban, kissé távolabbról stílfűrész vinnyog, hogy még véletlenül se kerüljek túl távolra tőle.…
Vágyak
a vágyak mint soha ki nem feszülő petyhüdt vitorlák várnak a szélre várnak az ébredése de mint az üvegbe épített gyufa hajóknak úgy az elvárások és régi sérelmek Faraday kalitkájába zárt képzelgéseknek sincs esélyük valódi ösztönző energiákra állni a…
A lepel
A szövegek, csak tökéletlen töredékei a valóságnak. A képek csak korlátozott másolatai a valóságnak. A szobrok csak izzadságos kísérletei a valóságnak. A tudomány csak megszűrt itala a valóságnak. Pedig a valóság létezik. Ott van a szavakban. Ott van a…