A világvége, legalábbis a látványos változata elmaradt. A maják vagy az őket értelmezők valamit félreértettek. Megvonhatnánk a vállunkat mi, szkeptikusok, mi megmondtuk, ám a dolog nem ilyen egyszerű. Nem olyan régen láttam valami műsorban egy amerikai férfit, aki miután tudomást szerzett az esetleges világvégéről, tudatosan a maga módján készülni kezdett rá. Méghozzá időt, költséget nem kímélve. Vett egy amúgy értéktelen földet, mondván ott lehet a legjobb túlélő bázist berendezni, és berendezte. Konzervvel, légszűrővel, mindenféle katasztrófavédelmi eszközzel és persze amerikaiasan rengeteg lőfegyverrel.

Nézem az embert, aki ül, egy kerti székben lövöldöz egy céltáblára és közben mondja az okosságait, hogy miként fogja visszaverni a jövőre nem gondolók éhes hordáit. Körülötte a családja lövöldöz lelkesen.

Belegondolok, most mihez kezd 10 évre elegendő konzervjeivel, százezrek lekaszabolására alkalmas fegyvereivel, mit kezd a földdel, ami semmi másra nem jó, csak egy ilyen vad forgatókönyv megvalósítására.

Maják, maják ez nem volt szép tőletek. Milliókba ültettétek el a hitet, hogy végre kitörhetnek a szürkeségből, hogy a végzet hősei lehetnek és most tessék.

Van persze több más elmélet is, arra vonatkozóan, hogy mit is jelöl a nevezetes dátum: 12.12.21. Az egyik szerint egy dimenzióváltáson megyünk keresztül, hogy milyen dimenzió vált milyenre, igazából nem értem, de állítólag vált. Új szelek fújnak majd a divatban, mondhatnánk, vagy új szemléletek egy változónak látszó, de soha nem változó emberi világban.

Ha megvizsgáljuk, mennyit változott az ember a körülötte változó technikához képest, nyugodtan mondhatjuk: semmit. Személyes és társadalmi bajai, gondjai, s még az örömei is ugyanazok ma is, mint kétezer éve. A törzsi közösségek és az okostelefont markolászók agya alapvetően egy rugóra jár. Ahogy pár ezer éve, ma is éppen olyan nagy az igény a megváltásra, arra, hogy jöjjön valaki, aki megmondja a tuttit, aki megoldja a gondokat. Valaki, aki helyettünk végre emberként viselkedik az embertelenségben.

Elég ezen állításom kontrollálásához megnézni a legnépszerűbb közösségi oldalon feltűnő újabb és újabb lélekbúvár, misztikus, bölcselkedő s minek nevezzelek még oldalakat. A népek pedig tömegesen osztják meg a számukra új információkat, melyek többsége, régi jól bevált bölcselőktől származik.

A modern kor műveletlen embere két kanállal kajálja Buddha, Jézus, Mohamed, Lao-ce, Osho és ki tudja még, kinek a mondásait, tanításait. Megosztja, két percig elgondolkodik rajta, aztán meglátja, hogy az ismerőse is megosztott valamit, valljuk be az is nagyon bölcs, ezért gyorsan ő is megosztja, két percig a magáévá teszi, aztán lép tovább, hiszen már ott a következő életre szóló útmutatás.

Így váltunk tehát rendszeresen dimenziót és hitet is, mint rendes ember az alsóneműt.
A világvége már régen bekövetkezett, csak nem vettük észre, mert akkor éppen nem robbant fel semmi, nem záporoztak a meteoritok, csak az eszünk ment el végleg, s még csak nem is hallottuk, amikor ránk csapódott a maja temetőbarlang kőfedele.