álmodj a tenger tudatlan állatai hegyekké növekednek álmodj a föld borzongatón nyirkos ölelésében apró magvakban megolvad a tanítás s indul a fény felé álmodj a hegyek súlyos méhében gyönyörű fehér kövek fogannak az időtől álmodj fák nyújtogatják…
Szerző: 7laci89
Szemétdomb szonett
Ha szobrok árnyékában rátalálsz Fejed el ne fordítsd inkább csodáld És próbáld egy percre megérteni Életed eldobált szépségeit Nézd a kifosztott kis konzervdoboz Mélyén egy hangya elszántan motoz Arrább egy csikk úgy tesz mintha égne Lágy rúzsos csóktól pirul a…
Verebek
ablakom párkányán a verebek vidámsága már a tavaszt hazudja odébb a tél tépett foszló hófoltjai hullák az évszakok csataterén a kerítésen túl egy kutya vonít hangjából az újjászületés kínja szól illatot sodor a szél öldöklésre szánt kocák bélműködése üzen minden…
Entrópia
az ég magasában madarak kiáltozva húznak délnek nádasok mélyében az itt maradottak hullái csendesen bomlanak a kiegyenlítődés felé te némán vársz füledben a távozók kiáltásával orrodban az oszladozók szagával tudod az óra benned is ketyeg a rád mért idő másodperc…
Fehér négyszögek (részlet 1.)
Az ablakon betódult a nyár eleji fény. A meglehetősen nagy terem közepén egy nő ült. Barna volt, úgy 28, 30 éves. A fénykévék vidáman hancúroztak meztelen testén hol kifényesítve, hogy elsötétítve egyenletesen sima fehér bőrét. Zöldesbarna szeme lustán, céltalanul rebbent…