Számtalan szabály

 

szabályok

Most kicsit unalmas témát választottam, a szabályok hasznáról fogok írni, lehetőleg szabályosan. Ezzel próbálom megfricskázni a szabályt, miszerint én mindig érdekesen írok.

Íme, máris a téma mélyén vagyunk: szabály és szabályszegés, lehet-e szabályok nélkül élni, és hasznos lehet-e néha megkerülni a szabályokat? Napi dilemma ez, amivel mindenki naponta többször szembesül, még ha nem is tudatosodik benne. Mindannyian tudatos szabálykövetők, és tudatos vagy tudattalan szabályszegők vagyunk.

Magyarul emberi módon kezeljük, az emberi gondolkodással létrehozott problémát. Ide másolom most kapaszkodónak, mit mond erről egyik választott mesterem, Weöres Sándor A teljesség felé című mesterművében:

„Légy szigorú önmagadhoz, de ne gyötörd természetedet. Bontsd le szeszélyeid, sóvárgásaid, nem azért, hogy nélkülük nyomorogj, hanem, hogy folyhass, mint a víz, és biztos lehess, mint az ég. A szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad; legyen lakószobád, szabadon ki-be járhass, dolgod szerint.

A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled, ha konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat.”

Itt akár be is fejezhetném, hiszem, W.S. mesternél szebben, és tömörebben én sem tudhatom összefoglalni tárgyalt témánk lényegét. Ám, ha így tennék, felesleges volt belekezdenem, persze lehet, ha folytatom is az lesz a vége.

Amióta az emberek elkezdtek társadalmakat kisebb, nagyobb együtt élő csoportokat alkotni, szükségszerűen szabályokat is létrehoztak. Ezek a szabályok a természeti népeknél, a kultúrába és a mindennapokba ivódottan szabályozzák a közösségen belüli, és a külvilághoz való viszonyukat.

A modern társadalmak nagy problémája, hogy rendkívül bonyolult dolgok szövevényéből állnak össze, s emiatt egyfajta önvédelmi igényként jelenik meg a mindent szabályozás gondolata. Ma Magyarországon, ha valaki mondjuk egy gyárépítési projektbe kezd, legalább 30 hatóság illetékességét kell figyelembe vennie, se ezzel szabályok százainak megfelelnie. 

Persze nem azt mondom, hogy a szabályok rosszak, inkább azt, hogy számosságuk és bonyolultságuk ellenére sem képesek lefedni a valóságot, mindig lesznek hézagok, ellentmondások, s ezzel mindig lesznek kiskapuk.

A műszaki dolgok szabályok nélkül, melyeket ott szabványoknak hívnak, nem is működhetnének. Fontos, hogy a kínai M8-as csavarra a mexikói M8-as anya gond nélkül ráhajtható legyen.
Ugyanilyen fontosak a közlekedési szabályok is, ám azt is mindenki tudja, hogy nem ugyanaz egy üres utcában index nélkül befordulni a hídra, vagy a négysávoson csúcsforgalomban sávot váltani irányjelzés nélkül. Ha mereven a szabályokat nézzük, nincs különbség, ha a szabályok szellemét, vagyis a közlekedés biztonságát tekintjük, akkor viszont ég és föld.

bor

Vagy nézzük a közegészségügyi szabályokat, mivel a háromfázisú mosogatás egy sátorba kitelepült borkóstolónál nem oldható meg, ezért sokáig, sok helyen, műanyag pohárból kínálták a minőségi borokat, ami a borászat írott és íratlan szabályait szegi meg, míg végül valakinek beugrott a nagy ötlet, ha a borfesztiválozóknak bérbe adja a poharat, onnantól, míg azt vissza nem adják, a tisztaságért a bérbevevő felel. Így lesz a szabályból lakószoba, méghozzá olyan, melyben egyszerre vagy kint is bent is.

Mert fontos a szabályozott lét, ám néha a szabályt betartatók kukacoskodását nézve arra gondolok, ha rajtuk múlna, még mindig azon menne a vita, hogyan rögzíthető legbiztonságosabban a kőbalta a nyélre, s mire eldöntenék, kiderülne, hogy maga a kőbalta sem biztonságos, vagyis a hivatalok merevsége megakadályozná a fejlődést, mely létrejöttükhöz vezetett.

Persze már Orwell is megjósolta, hogy a szabályok csak úgy értelmezhetők, ha nem vonatkoznak egyformán mindig mindenkire. Alapszabály tehát, légy az egyenlők közt egyenlőbb, s a szabálykönyvek kottává lesznek, melyekből az élet neked dalol.