Még a legszelídebb emberben is indulatok sora uralkodik. Ezek az indulatok időnként olyan erősek, hogy a testi folyamatainkba is beleavatkoznak. Hasmenésünk lesz, szívdobogásunk lesz, felmegy vagy éppen leesik a vérnyomásunk, megfájdul a gyomrunk vagy a fejünk, és így tovább, a tünetek érzelemtől és egyéntől függően végtelenül változatosak lehetnek. Sőt igen komoly betegségeket is okozhatnak, ha nem tudjuk lecsillapítani őket.
Az érzelmekkel meg kell tanulnunk együtt élni, és meg kell tanulnunk szabályozni őket, mert nemcsak testi, de egyéb bajokat is okozhatnak társadalmi és társas viszonyainkban.
Az átlagember sokkal jobban foglya az érzelmeknek, mint gondolná. Ezeknek az érzelmeknek a kihasználására játszik a reklámipar, a filmipar és természetesen a politika is. Ezért veszünk meg dolgokat, amelyekre nincs is szükségünk, és emiatt szavazunk bizalmat embereknek, akik már százszor eljátszották a bizalmunkat.
Ezért bizony fontos dolog, hogy megpróbáljuk kontrollálni az érzelmeinket, ha nem is mindet, de legalább a markáns kitöréseket. Ezt legjobb azzal kezdeni, hogy eleinte csupán megfigyeljük és utólag megpróbáljuk elemezni őket.
Amennyiben elköteleztük magunkat valamiféle változás iránt, akkor ezt nem lehet megúszni. Figyelni kell, ahogy egy érzés felnövekszik bennünk, megjegyezni a kiváltó okokat, a fokozatokat, eleinte csak figyelni. Aztán, ha már tudjuk, mikor mire miként reagálunk érzelmileg, akkor felkészülhetünk a kellemetlen helyzetekre. Eleinte már az is remek eredmény lesz, ha, mondjuk, legyőzzük vagy sikeresen csökkentjük a vizsgadrukkot, a főnökkel való megbeszélés okozta stresszt.
Eleinte ez valószínűleg nem fog könnyen menni, de ha kitartóan, ám nem görcsösen próbálkozunk, akkor egy idő után akár váratlan helyzetekben is higgadtak maradhatunk. Azonban a túlzott akarást kerülni kell, mert az inkább még erősebb érzelmeket generál. Ám ha türelmesen próbálunk eleinte csak eligazodni az érzelmeinken, akkor viszonylag hamar eljuthatunk abba a fázisba, amikor már az esetek jelentős részében uralni tudjuk őket.
Az uralni nem jó kifejezés, inkább azt mondanám: alakítani, formálni. Mert amennyiben uralni akarjuk az érzelmeinket, akkor annak az lesz a vége, hogy elnyomjuk őket, ami csupán látszatmegoldás, mert a felszín alatt több kárt okoz, mint ha hagynánk felszínre törni. Ezért próbáljuk inkább formálni őket. Úgy alakítani, hogy belesimuljanak a dolgok folyásába, nem kivonva bennünket érzelmileg az eseményekből, de olyan állapotban tartva magunkat, hogy a reakcióink a lehető legcélravezetőbbek legyenek. Ez szinte minden érzelemtípusnál alkalmazható. Erre úgy kell felkészülni, hogy a leggyakoribb heves érzelmeinket megpróbáljuk fokozatokba rendezni. Például így: rettegés, félelem, aggódás és így tovább az enyhülés felé. Ily módon, ha ránk tör a rettegés, akkor eljuthatunk odáig, hogy kissé tartunk valaminek a bekövetkeztétől. Ez persze nem megy könnyen, de ha kitartóak és következetesek vagyunk, akkor azért elég gyorsan eljuthatunk egy gördülékenyebb állapotba.