Az értelem itt most mint a gondolatok szülője és az információk tárolója fog szerepelni. Mert az ember nemcsak test, ösztön és a vele szoros szimbiózisban élő érzelem, hanem értelem is.
Az értelem szüli a gondolatokat, kombinálja az információkat, új mintázatokat, következtetéseket hoz létre belőlük. Összeköt addig nem együtt mozgó dolgokat, és szétválaszt másokat. Az értelem képekkel, szavakkal, mondatokkal operál, és szinte soha nem áll le, akár a szívünk, mely halálunkig dobog, az értelmünk pedig folyamatosan dobja elénk a képeket, a mondatokat. Nagyon nehéz megtenni azt, hogy megállítsuk ezt a gondolatfolyamot, és talán nem is lehetséges.
A jógik és más keleti mesterek állítólag képesek szüneteltetni a gondolataikat, de én néha azt gondolom, hogy a nem gondolásra gondolnak közben, és bár a gondolatok cikázása megáll, de egy megmarad, mert a nem gondolás gondolata is gondolat.
Ez most kicsit meredeken hangzott, de az, aki a könyvben idáig eljutott, bizonyosan nem idegenkedik egy kísérlettől. Szóval, akinek van kedve, próbálja meg megállítani a gondolatait, ha van kedve, mérheti is az időt, meg fog lepődni, hogy eleinte milyen rövid ideig megy a nem gondolásra gondolni.
Tehát a gondolatok jönnek, mennek. Ebből arra következtethetünk, hogy az értelem nem más, mint észrevételek, fogalmak, megállapítások soha véget nem érő menete. Emlékek, jövőbeli vágyak, elképzelések sorjáznak a fejünkben egész nap. Ennek csak úgy tudunk véget vetni, ha alszunk, mert az álmok között vannak talán, de nem biztos, nyugalmi szakaszok is. Ébrenlétben pedig valamire koncentrálva szabhatunk legalább irányt a gondolatoknak, ha már megszüntetni nem tudjuk őket. Szóval gondolkodhatunk egy bizonyos problémán, eszünkbe juthatnak megoldási változatok. Így jutunk el ahhoz a valamihez vagy valakihez, aki dönt. Ahhoz, aki irányítja az érzelmeket, aki irányítja koncentráció idején a gondolatokat. Eljutunk ahhoz, aki az érveket és az érzelmeket figyelembe véve meghozza a döntést, jobbra vagy balra, fel vagy le.
Mert az értelem csak a meglévő információkból és megérzésekből, valamint az emlékekből hozhat létre a megoldásra különböző, akár egymástól teljesen eltérő módozatokat.
E módozatok közül azonban már nem az értelem választ. A választás lehet ösztönös, fakadhat egyfajta megérzésből, de az a legjobb, ha tudatos.