a költészet csak egy cérnaszál
gyenge szakadni kész fonál
mégis ezen függ életünk
ebbe kapaszkodva élhetünk
csupán mert a világ túl kemény
mert a világ túl puhány
mert minden megfejtésre váró
talány csak lélegzünk
de semmit nem tudunk
megyünk de érezzük nincs utunk
nézzük a cérnából font kötél
az égből lógva épp kezünkig ér
de nem ment meg csak megtart
egy pillanatra aztán a szél
előlünk elsodorja
ott maradunk egy vers permén
melynek szavai közt űr van szakadék
egy hely ahova lezuhanni nem fáj
valami tartomány de nem táj
a költészet csupán cérnaszál
s ha elszakad minden megáll