amikor a dinnyét földre dobta
nem gondolt az éhes angyalokra
csak nézte ahogy szanaszét freccsen
mint mikor a világ tengelye reccsen
aztán a zümmögő legyekre várva
kulcsolta a kezét egy végső imára
szabadíts meg a gonosztól mondta
a legyek a dinnyét zabálták zsongva
tudta hogy végre bevégeztetett
íme az ember ki önmaga lett