sétálni mentem
s minden rossz érzés
lassan elpihent
csak a lépteim maradtak
és az üres utca
ahogy lában az őszi
levelekre tettem
még a fájdalom is
elpihent
s a remény
egy apró tócsa mélyén
örökre ott maradt
nem volt más
csak a lélegzet a léptek
talán bizonyítéknak
hogy még élek
a tócsák a levelek
az üres utca
csak egy séta volt
de valaki más tért vissza