soha ne nézz a hajnali égre
mert megcsal az
lefesti a jövendő napot szépre
azt gondolod hogy nem halott
a remény arra gondolsz
lehet még valami jobb
valami szebb de nem lehet
a föld koszos kabátja
elfedi hogy semmi nincs
elfedi hogy üres
könyörtelen sziklahalmok hátán
lépkedsz az elmúlásba
elfedi hogy minden hiába
csimpánz hordák
csontodból a velőt kiszívják
csak egy fehér kalcium törmelék
csupán mi belőled megmarad