ülök s alattam gyűlik kitalált istenünk legfőbb tévedése mit aztán diszkréten elvisz a víz felállok mögöttem bezárul az ajtó s a Föld mindent megemésztő gyomrába csusszan egy darabnyi lét egy eltaszított bizonyíték arról hogy éltem kell még…
Nem
kövek hullnak az éjben vágyaim s összezúzzák megmaradt reményem nem távolodhatok el nem lehetek szerzetes rózsaszín sikamlós felületek közt csúszok mászok ekként létezem
ELLENVERS
Ember küzdhetsz ha kedved tartja de hogy bízz akár magadban is azt nem tanácsolom Tudd meg nem bölcsőd a Föld pelenka csak amelybe piszkítasz s csodálatos sem te vagy hanem a természet hiszen még elvisel Mert szemetelni vagy nem szemetelni…
SZAVAK NÉLKÜL
milyen egy vers szavak nélkül tata ti ti tá a nyári éj csillag nélkül az életünk kínok nélkül üres üres a világ tá tá ti ti tá tá tá ti ti tá kongó szavak zene nélkül vágyakozás sóhaj nélkül üres…
Homok, kő, papír
az idő-homok felissza életünk tetteinktől nedves múlt időn tétovázva ízlelgetjük a felismerést semmit nem értünk kövek közt várunk mint ki -nem-nyílt virág csipkés árnyékok bujkáló fények mögött rejtőzködünk a könyvet lapozd ha látni akarsz a betűk árnyékai a sorközök fényei…
SEGÍTS ANYÁM
szilícium morzsákra rajzolták a lelkünk s a holdból reflektort csináltak segíts anyám te még emlékszel a decimális szerelemre segíts mert hatszázhuszonöt sorra bontott arcomon nem süt át a bánat s ha lehunyom szemem két pneumatikus ujj jobban simogat tíz valódinál…
