Kategória: Felolvasás

Fekszem

a padlón fekszem bőröm kopott lakkréteg hűvösétől agyam gondolatoktól lecsupaszítottan lúdbőrzik   fekszem ágy melegében megrabolt libák gágogása riasztja álmomat   fekszem alattam idegen test feltűnően meleg erősen zihál   a fűben fekszem bogarak vándorolnak rajtam a csillagok mögül valaki…

Gondolkodom

gondolkodom tehát a fejemben vagy ki tudja hol kusza képek menetelnek a feledésbe     gondolkodom s büszkén gondolok erre mert ettől látszólag ember vagyok     gondolkodom s borzongok magamtól mert félelmetes és hiábavaló végig nem gondolt önteltségem

Ülök

ülök s alattam gyűlik kitalált istenünk legfőbb tévedése mit aztán diszkréten elvisz a víz felállok mögöttem bezárul az ajtó s a Föld mindent megemésztő gyomrába csusszan egy darabnyi lét egy                        eltaszított bizonyíték arról hogy éltem     kell még…

Nem

kövek hullnak az éjben vágyaim s összezúzzák megmaradt reményem nem távolodhatok el nem lehetek szerzetes rózsaszín sikamlós felületek közt csúszok mászok ekként létezem

Homok, kő, papír

az idő-homok felissza életünk tetteinktől nedves múlt időn tétovázva ízlelgetjük a felismerést semmit nem értünk kövek közt várunk mint ki -nem-nyílt virág csipkés árnyékok bujkáló fények mögött rejtőzködünk a könyvet lapozd ha látni akarsz a betűk árnyékai a sorközök fényei…