Így karácsony közeledtével megtelnek a boltok. A könyvesboltok is. A könyvek közt tolongók láthatóan nem értik a dolgok lényegét, fogalmuk sincs a könyvválasztás rítusáról, mit sem tudnak arról , hogy könyvet venni egy kicsit annyi, mint jövőt venni magunknak. Könyvet venni annyi, mint befizetni egy utazásra, egy szellemi zarándokútra.
Figyelem a tülekedőket. Arcukon az elmélyült kereső figyelem helyett, a vásárlási láz tünetegyüttesét látom. Könyveket forgatnak, amelyekben sok a kép, kevés a betű és még kevesebb a gondolat. Eszterházyt, Wass Albertet, Márait, Kunderát, Camus-t senki a kezébe nem vesz.
Nézem őket és arra gondolok akár testvéreim is lehetnének, ha szólnék hozzájuk válaszolnának, némelyikük tán még kedvesen is. Értenék szavaimat és én érteném a választ. Testvéreim is lehetnének, de nem azok. Olyanok ők, mint a szélfútta falevelek csapódnak polctól polcig, keringnek körbe, hogy aztán a szél, ha megunta, letegye őket piheni, s porladni a földre.