Az internet remek találmány, hiszen könnyen szerezhetünk rajta információkat, tarthatjuk a kapcsolatot az ismerőseinkkel, szórakozhatunk, és ha nem figyelünk, akkor végtelen mennyiségű időt tölthetünk el úgy, hogy annak végre, semmi értelmét nem látjuk. Például olvashatunk blogokat, vagy éppen írhatunk is, szóval hódolhatunk bátran a fölösleges időpocsékolásnak.

Persze vehetjük komolyra is a dolgot és felfedezhetjük például azt, hogy a csúnya gyógyszeripar mi mindent titkol el előlünk, hogy növelhesse saját kutyulmányainak hasznát. Korunk egyik legrettegettebb betegsége a daganatos megbetegedés, nos, erre az interneten milliófajta tuti gyógyszer akad. Ha valakinek ilyen problémája van, vagy csak érzékeny a témára, az rögtön osztja is az új információt a közösségi hálón. Így tesznek sokan engedményeket a reménynek, a józan ésszel szemben.

Biztos mindenki olvasott már ilyeneket. Ezek a javaslatok a klór-dioxintól a petróleumig terjednek, de biztosan mindenki tudja már, hogy a szódabikarbóna szinte mindenre jó, és persze minden másra is. Fűben, fában van az orvosság, mondták a régi javasasszonyok, ez mára annyiban változott, hogy bármi orvosság lehet, ha hiszünk benne. A placebo virágkorát éljük.

Ám nem mindenki fogékony a betegségekre, vannak, akik inkább a történelem bugyraiban kutatnak. Ebből nekem kedvenc témám a magyarok eredete, és persze szerteágazó rokonsági kapcsolatai. Ezek legalább annyira számosak, mint a daganatos csodaszerek. A finnugor elméletről nem is szólok, hiszen az a hivatalos álláspont jelenleg, és ha jól emlékszem, még az iskolában is tanítják.

Szintén a magyar kollektív tudatalatti része a hun rokonság, ez azonban csupán belépő az igazi magyar valóságba, mely a szkíta felmenőktől elvezet egészen Afrikába, sőt Kínába, és természetesen nem maradhat ki Amerika sem. És itt ne az utóbbi száz évben emigráltakra tessék gondolni. Van, aki szerint honfoglalás nem is volt, hiszen mi voltunk az elsők itt, a Kárpát-medencében.

Fűben, fában van az orvosság, mondták a régi javasasszonyok, ez mára annyiban változott, hogy bármi orvosság lehet, ha hiszünk benne. A placebo virágkorát éljük.

A nyelvünk meg természetesen annyira ősi, hogy ez az ősnyelv maga, és minden más nyelv csupán elfajzás, a barbár motyogók tévelygése.

Szóval jó hely ez a net, aki műszaki érdeklődésű és mellette kellően befogadó, az legalább négyezer megoldást találhat arra, hogyan lehet az autókat vízzel hajtani, és persze arról is olvashat bőven, hogy ezt miként tartja titokban az olajlobbi. Persze vannak ebből használható megoldások is, például, ha a vízerőműben megtermelt áramot elektromos autóba töltjük… stb.

Mivel magam mindegyik résztémát érdeklődéssel kutatom, úgy gondoltam, ideje egyesíteni e három látszólag távoli kérdést. A megoldás neve pedig szódabikarbóna. Ezt az univerzális szert természetesen az ősmagyarok találták fel itt, a Kárpát-medencében, jelesül a Föld szívcsakrájának közepén, Dobogókőn.

Akkoriban, mivel autó még nem létezett, leginkább repülőgépek meghajtására használták, és persze gyógyszernek is, ha már megvolt, meg minden másnak. Nos, itt az ideje, hogy a barbár törzsek betörései által szétforgácsolt tudást ismét összeszedve, minden máson túl, az energiaválságot is megoldjuk a szódabikarbónával.

Garázsomban már ott áll az első, na, nem autó, annyira ügyes nem vagyok, de szódabikarbóna meghajtású fűnyíró. Autógyárak kíméljenek, találmányomat kizárólag magyar földön kívánom hasznosítani, már vettem is egy kiszuperált Csepel teherautót, még kattintok párat a neten és a haza, ez a ősi föld végre visszavonhatatlanul fényre derül.