Hívhatjuk ezt egyfajta automatizmusnak is, de annál azért sokkal bonyolultabb valami. Az ösztön sok mindenre épít, a tapasztalatokra éppen úgy, mint a génjeinkben eltárolt információkra.
Általánosságban az ösztönöket az állatok viselkedésében tartjuk meghatározónak, pedig az emberek viselkedésének egy jelentős részét is az ösztönök irányítják. Az ösztön egyfajta biológiai mechanizmus, mely a pszichét is irányítja direkt vagy indirekt módon.
Az ösztönök közül az egyik legmarkánsabb az önfenntartási ösztön; amennyiben a személy életét, testi épségét veszély fenyegeti, akkor ez az ösztön akár az erkölcsnek és a józan észnek is ellentmondó cselekedetekre késztethet.
A másik ilyen meghatározó ösztön a fajfenntartási ösztön, melynek egyik nagyon nagy hatású része a szexuális ösztön. Ez még azoknál is működik, akik a fajfenntartás ösztönének többi részletét legyűrve nem akarnak gyereket, vagy azoknál is, akiknek valamilyen okból nem lehet gyerekük.
A szexuális ösztön oly mértékben jelen van az emberek életében, hogy nagyon sokszor az élet más területeire is hatással van anélkül, hogy ez a lappangó hatás az egyénben tudatosulna.
Pszichológiai iskolák állítják viselkedésmagyarázatuk központjába a szexualitást, némelyik szinte minden anomáliát az elfojtott szexuális ösztönökre vezet vissza. Ebbe nem mennék jobban bele, lévén ez nem pszichológiai könyv, és én magam sem vagyok kompetens személy arra, hogy ezt ennél bővebben tárgyalhassam.
Létezik aztán egy ösztön, mely a birtoklásra vonatkozik. Ennek legjobb példáit az apró gyermekek adják, akik körmük szakadtáig ragaszkodnak valamilyen nekik kedves tárgyhoz, ami amúgy lehet valami ócska, műanyag vacak, ám a gyermek semmiképpen nem hajlandó valami értékesebbre elcserélni, vagy akár csak időlegesen is valaki másnak átengedni. Ez az ösztön felnőttkorban is megmarad, hiszen a felnőttek többségének is van számtalan értéktelen holmija, amihez irracionális módon ragaszkodik. Ehhez jön aztán még a valódi értékek birtoklása utáni vágy.
Létezik az úgynevezett hatalmi ösztön. Mindenki szeretne alfa pozícióba kerülni, vagy ha az nem lehetséges, legalább az alfa baráti köréhez tartozni.
Már apró gyerekek között is lejátszódik a rangsorharc, melynek nyomán kialakul egyfajta hatalmi, vagy ez esetben csak hívjuk így: dominancia-sorrend.
Felnőttkorban, amennyiben az erős tulajdonösztön erős hatalmi ösztönnel párosul, létrejöhet a minden szempontból a társadalom vezető kasztjához tartozó üzletember.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nyájösztönt sem, mely néha megmagyarázhatatlan módon különböző csoportokhoz sodor és aztán velük akár kritikátlanul együtt mozgóvá tesz minket. Így leszünk szurkolói egy csapatnak, tagjai egy szektának vagy éppen törzsszavazói egy pártnak.
A szakirodalom számos egyéb ösztönt is felsorol, ám az eddig említettek azok, amelyek legmarkánsabban befolyásolják életünket.
Az ösztönök tehát életünk minden területén hatnak, jelen vannak. Bejáratott mechanizmusaik nemzedékek hosszú során át csiszolódva jelentenek segítséget vagy bosszantóan nehezen megkerülhető akadályt.
Nem véletlenül alakult ki az értelem. Főleg bonyolultabb problémák esetén az ösztön már önmagában nem segít, sőt ilyenkor sokszor inkább akadályoz. Ebben az esetben kell valami, ami rendet tesz, sorrendet állít fel.
