semmi nincs már a világ beteg lett az emberek valami furcsa lázban égnek kávét keverget némán a halál semmi nincs már az erdő kiszáradt fái sorra dőlnek a kiégett fű halott rovarok temetője egy korty kávét ízlelget a halál…
Ne nézz fel
soha ne nézz a hajnali égre mert megcsal az lefesti a jövendő napot szépre azt gondolod hogy nem halott a remény arra gondolsz lehet még valami jobb valami szebb de nem lehet a föld koszos kabátja elfedi hogy semmi…
Artúr
Artúr te pontosan tudtad egy évad a pokolban nem elég de nem volt kedved többhöz hát hajóra szálltál másokra hagyva a szenvedést mert minden évad egy újabb pokol s ha véget ér is tudod hogy nincs remény mert másnap…
Április 11.
a költészet csak egy cérnaszál gyenge szakadni kész fonál mégis ezen függ életünk ebbe kapaszkodva élhetünk csupán mert a világ túl kemény mert a világ túl puhány mert minden megfejtésre váró talány csak lélegzünk de semmit nem tudunk megyünk…
Könnyedén
tedd könnyedén magadra a semmit hidd hogy nem létezel egyszerűen nem lehetsz itt minden amit látsz hallasz érzel csupán az üresség álmodta kényszer így leszel te és a semmi egyek a világ nincs és ezt…
Vér
Előbb-utóbb a vérünk veszik Ezt legbelül mindenki tudja Jön egy nővér s megszúr Mogorván vagy mosolyogva Aztán a vérünk egy üvegcsében útjára indul mint a végzet megvizsgálják és szépen leírják a jövőnk miképp s mivé lesz Related Images: