A jelölt

  Prologus: Ismét a kertben, mint nyári vasárnap délelőttökön mindig. Tó, bambuszszék, ír kávé, távoli harangszó, vízcsobogás. Túltöltött idill. Most írnom kellene, de miről és minek? Keresek inkább valamit a régebbi írásaim közül és olvasok kicsit valamelyik kedvencemtől. Nem rég…

A jó, a rossz és a csúf

  Mindig megvolt az a gyanúm, hogy az emberek igen nagy többsége nem rossz, hanem jó, de pathológ módon jó, saját feje szerint, saját külön igazságeszméje szerint, mondjuk így fixa ideája szerint. Az ilyen jóság persze szociális szempontból a semminél…

Kampánybeszéd (Ecce homo)

Úgy látszik, nem csak az élet vagy éppen a történelem ismétli önmagát, hanem a blogírás is. Miként azt is leszögezhetjük immár, hogy nincs új a nap alatt, bármennyire is igyekszünk, hogy legyen, minden csupán valami megtörténtnek a másolata. Ez alól…

Hírtelenül

Végre újra a kertben. Ülök a kedvenc bambusz fotelemben, lábam a tóparti köveken, körülöttem nyíló virágok, és közben azon gondolkodom, hogy vajon jó ötlet volt-e a teljes hírzárlat bevezetése. Már egy hete nem olvastam újságot, nem néztem híradót és a…

A valóság mint lehetőség

“Ó, semmi sem képes valósággá érni, ami nem gyökerezik az emlékezetben, ó, semmit sem ragadhat meg az ember, ami nincs birtokában kezdettől fogva, ifjúsága arcaival beárnyékolva.” Hermann Broch  Még mindig a Vergilius halálát olvasom, nem tudom hányadszor, és nem tudom…

Költészet Nap

A videóból kimaradt, hogy nem csak a megjelenés, hanem az alkotás egy része is online zajlik. Telefonon verset írni igen csak praktikus dolog. Az ember ül a Duna partján, és az éppen arra nem úszó dinnyehéjak, elindíthatnak egy verset, vagy…