üres lapokat sodor a szél hátukra meg nem írt sóhajok beteljesült szerelmek sikamlós krónikája mámoros esték fejfájássá múlt hiánya s ki tudja még mi minden nincs felírva üresen peregnek a rakoncátlan szélben s míg nézem őket a szívem is…
Fehér
fehér rombuszokat dédelget a föld talán fagy mindegy nem tudom felettem az ég kifakult planetárium bárhova mehetnék ha volna kedvem de ezek a fehér rombuszok se át se rájuk lépni nem tudok elképzelt börtön s egy rab aki nem…
Fürdő
A tóban egy rigó vígan verdesve tisztogatja szárnyát alant a halak megannyi kedves ékszer csillan fehéren sárgán
Áramszünet
Szerencsés ember vagyok, szerencsés, mert korán kelek, sokan nem is tudják, mennyire más a világ a nyári hajnalok fényében. További szerencsém, hogy van egy gyönyörű kertem, egy igazán tündéri kicsi tóval. Bárhová indulok, bármely hajnalon, ha pár pillanatra is,…
A festők gyárosa
Éppen most zajlik városunkban a Rippl-Rónai fesztivál, alias Festők városa. Remek kezdeményezésnek tartom, bár magam még soha nem vettem részt egyetlen rendezvényén sem, nem akaratlagosan, csupán azért, mert így alakult. Nem vagyok egy nagy rendezvényre járó, időnként persze elmegyek…
Az utolsó vers után
Ez az első vers amit számítógépen írok Pedig a papír már rég halott Hiába rágják hevülettel Könyvtárak mélyén únt molyok A billentyűzet Mint szerelmes végzet úgy simogatja ujjamat az érintések s mint szirének hangja a halk kattogás még itt…
