Ez az első vers
amit számítógépen írok
Pedig a papír már rég halott
Hiába rágják hevülettel
Könyvtárak mélyén únt molyok
A billentyűzet
Mint szerelmes végzet
úgy simogatja ujjamat
az érintések
s mint szirének hangja
a halk kattogás még itt maraszt
ujjaim járnak teszem mintha élnék
pedig papír hegyek mélyén porladok
szavaim a semmibe szállnak
elviszik magukkal a tegnapot
mágneses jelek
szétszórva a világban
ez lett belőled gondolat
s ha egy kattintással
mégis rám találnak
meglelhetik még az álmomat
szemebe nézhetnek
hihetik hogy élek
hihetik azt hogy még vagyok
pedig könyvek mélyén
bujkálva várok
egy világra ami nincs
ami végleg elhagyott