Az utolsó vers után

Ez az első vers

amit számítógépen írok

Pedig a papír már rég halott

Hiába rágják hevülettel

Könyvtárak mélyén únt molyok

 

A billentyűzet

Mint szerelmes végzet

 úgy simogatja ujjamat

az érintések

s mint szirének hangja

a halk kattogás még itt maraszt

 

ujjaim járnak teszem mintha élnék

pedig papír hegyek mélyén porladok

szavaim a semmibe szállnak

elviszik magukkal a tegnapot

 

mágneses jelek

szétszórva a világban

ez lett belőled gondolat

s ha egy kattintással

mégis rám találnak

meglelhetik még az álmomat

 

szemebe nézhetnek

hihetik hogy élek

hihetik az hogy még vagyok

pedig könyvek mélyén

bujkálva várok

egy világra ami nincs

ami   végleg elhagyott