Üres lapokat

 

üres lapokat
sodor a szél
hátukra meg nem írt
sóhajok
beteljesült szerelmek
sikamlós krónikája
mámoros esték
 fejfájássá múlt hiánya
s ki tudja még
mi minden nincs felírva
üresen peregnek
a rakoncátlan szélben
s míg nézem őket
a szívem is kiürül
forogni kezdek
mint táncoló dervis
üresen boldogan
szememmel a változó
égre karcolom
az egyetlen mondatot
az egyetlen hiányt
köszönöm teremtőm
hogy befogadtál
köszönöm hogy
általad vagyok

s köszönöm

hogy üresen némán

nem gondolok majd arra

amit itt hagyok