üres lapokat
sodor a szél
hátukra meg nem írt
sóhajok
beteljesült szerelmek
sikamlós krónikája
mámoros esték
fejfájássá múlt hiánya
s ki tudja még
mi minden nincs felírva
üresen peregnek
a rakoncátlan szélben
s míg nézem őket
a szívem is kiürül
forogni kezdek
mint táncoló dervis
üresen boldogan
szememmel a változó
égre karcolom
az egyetlen mondatot
az egyetlen hiányt
köszönöm teremtőm
hogy befogadtál
köszönöm hogy
általad vagyok
s köszönöm
hogy üresen némán
nem gondolok majd arra
amit itt hagyok