Eltékozolt napok Prebari szokásától eltérően nem az utolsó pillanatban esett be az egyetemre, már egy órával a kezdés előtt ott volt. Máriát már ott találta: -Szia. – Szia – a lány nem nézett rá a monitorra bámult miközben az egeret…
A fiú 3. fejezet
Hazafelé Némán lépdelt a meredek ösvényen lefelé. Kezével jelezte a hírhozónak, hogy ne szóljon. Egyre gyorsulva ereszkedett. Fejébe nem tértek vissza a gondolatok egész teste, egész valója lépdelt lefelé a köveken. Valahol messze egy érzés próbált néha tétován megnyilvánulni, de…
Csak az eső
van akit szomorúvá tesz én szeretem ahogy a felhők hűvös könnyei puhává termékennyé áztatják a földet szeretem ha eső cseppek lágy ujjaival kopogtat a hajnal amikor apát temettük velünk sírt zokogott az ég gyermekkorom poros utcája vad folyó lett…
Szemétdomb szonett
Ha szobrok árnyékában rátalálsz Fejed el ne fordítsd inkább csodáld És próbáld egy percre megérteni Életed eldobált szépségeit Nézd a kifosztott kis konzervdoboz Mélyén egy hangya elszántan motoz Arrább egy csikk úgy tesz mintha égne Lágy rúzsos csóktól…
A fiú 2. fejezet
Hajnal Az óra könyörtelen prüttyögése vetett véget a nap legszebb óráinak. Hét múlt két perccel. Prebari Viktor utálkozva nyomta meg a civilizáció leggonoszabb vívmányának apró, fényes gombját. A gusztustalan elektronikus nyöszörgés elhallgatott. Prebari újra elolvasta az utolsó néhány sort, aztán…
1. Fejezet
A hegy A hegyek megannyi fehérlő, kéklő titok. Közeliek s mégis félelmetesen távol guggoltak a fennsík peremén. Egy közepes méretű fa tövében fiatal férfi ült összefont lábakkal. Lábfejei ellentétes combjain nyugodtak. Dereka egyenes volt, csigolyái, mint a pénzérmék feküdtek egymás…
