a felső rakpart kopott padján ültem tavasz van még nem úszik dinnyehéj régóta már a habok sem fecsegnek csak annyi maradt hogy hallgat a mély hallgat mert tudja zavaros vizéből tiszta bölcsesség nem terem hallgatok én is mit…
Elmegyek
lassan kétezer éve már hogy nap nap után megpróbálok embernek megmaradni de reggeli felbuzdulásaim szégyenkezve takaróznak az éjbe kétezer éve már hogy újuló reménnyel várom a hajnalokat ám éjszakánként ha ritkán elszunnyadok álmaim hazudós államférfiak bőbeszéddel festik a rózsaszín jövendőt…
Önvizsgálat
kifogytam az érvekből magam ellen kerestem kutattam de nem leltem a bajt hibám csak annyi hogy vagyok ki vagyok emberként létezem s ez sokaknak fáj lehetnék senki gyengékre vígan taposó csibész de mit mondanék akkor a halaknak a tóban…
Szeder
Egy fekete szederbe põtyõgõm soraim S valahol egy kanadai szerveren Elmentik mikor kit mit szerettem Miért sírtam mi volt jó nekem S a CIA is elolvashatja Hogy a háborút nem kedvelem Nyílt titok vagyok Ismerős ismeretlen Ember ki csak jól…
Hazafelé
Szárszóról hazafelé gurulva a szikrázó fényben azon révedek kell-e lehet-e írni még ebben a korban hites éneket mert véglegesen tűnni látszik a volt s a van s lesz még nincs jelen a tündöklő tavaszi fényből hiányzik a lírai érzelem csak…
Tedd meg
tedd meg amit kell de ne várd a jutalmat majd eljön a pillanat mikor felragyog napod tedd meg amit kell ennyi a dolgod minden más mint a kockadobás a rejtelmes döcögve gördülő véletlenek játéka csak és…