a hegyre mennék de utamat állja egy mandulafa kopaszon szemem lehunyom a jövő enyém a hegyre mennék de szembe jön ő kezem megfogja vezet a völgybe s fenn a csúcs lépteim hiába várja s tekintetemre a messzeség hiába vet béklyót…
Bomlás
„ Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt, melybe ma szemünk ütközött: Az ösvényforduló kavicsos homokágyán váratlan egy iszonyú dög…” ( Baudelaire) minek örültünk mára megmutatta igazi arcát nincs hitünk nincs reményünk többé s nem maradt csupán egy dög egy…
Kicsiny testvéreimnek
a jóisten ezüstszárnyú madarakon küldi angyalait igazságot s halált osztani ki Heródes elől elfuthatott annak most nem lenne esélye kicsiny szentjeink örökre lehunyt szemmel utaznak a végtelen éjszakában és kérdezgetik egymást mit jelent az hogy ember testvéreikre gondolnak kik még…
Az utas
„Mert, hogy egy vár vagy egy székesegyház nagyon öreg, teljesen időszerűtlen, és itt-ott omladozik, az természetes, az a dolga. De amikor egy olyan hely mutatja a mulandóságot, ami a pillanatnyi örömök számára készült, például egy kávéház vagy egy…
Entrópia
az ég magasában madarak kiáltozva húznak délnek nádasok mélyében az itt maradottak hullái csendesen bomlanak a kiegyenlítődés felé te némán vársz füledben a távozók kiáltásával orrodban az oszladozók szagával tudod az óra benned is ketyeg a rád mért idő…
Halak
kék halak a piszkossárga vízben fénnyé változó gondolatok kerengnek közöttük tátogó szájuk semmit nem üzen a víz felszínén piros virágok tükröződnek pár méterre egy kétlábú rengeteg agyú lény ül mozdulatlan messzire figyelő szemei mögött a kék halak a sárga víz…