Végzet

Micsoda végzet     talpadra tekint az ég s fenekemet látja így tűnnek el az illúziók így tesz egyformává s ellenséggé                                                 az élet

A virágok romlása

eljött a kor virágok romlásán megrendült szívek siratják bibék porzók szirmok levelek szárak pusztulását   eljött a kor megmérgezett bogarak csúszómászók fetrengnek ítélő szemünk előtt   eljött a kor két zsák szemetet öntünk ki minden reggel s megtisztult lélekkel szemetet…

A vonatok

A vonatok átgázolnak életünkön véresre tépi lelkünk a kerék mégis újra s újra a sínre fekszünk és ha már fülünkbe zúg a közelgő tragédia kerékcsattogása nézzük az eget várjuk a holnapot   A holnapot amikor kezdődik újra a félelem a…

Városi éj

a házunk előtt nyikorgó fűzfa felzabálja az éjszaka csendjét a holdfénnyel sem hullhat arcomra derű s nyugalom a levelek billegő árnyai hasztalan álmosítanak félek félek e csöndevő magányban sustorog a szél nyikorog a fűzfa holdezüstje sápad arcomon a cselekvéstelenség keresztjét…

A lopott rímek dala

Nos  újra költő lettem én meglepetés ugyan de tény balsors e sors   tréfa mert nem lett jobb nekem mint ötven éve idelenn nyomor honol   e kis hazában éppen úgy élvez ki a költőbe rúg s eképp remél  …