most búcsút inthetünk a mezítelen combok lassan majd betakaróznak a fedetlen keblek sem soká lógnak már bele kéretlenül az életünkbe ó fantáziátlan nyár heved múltán agyunkban újra vetkezni kezdenek a lányok s a hűs szellők érdes keze forróvá…
Áldozat
tedd izzadó tenyered a földre meztelenséged lázadó jelkép tedd izzadó tenyered a földre had kapaszkodjon melledbe a gravitáció árnyékokkal játszik az idő sötétben fényben haladunk tedd izzadó tenyered a földre fagyott szemgolyók a csillagok homlokod forró bélyeg a kövön…
19. fejezet A kert
Most már fejezzétek be a vigadozást. mondta Yusu a többieknek. – Felmegyünk az olajpréselők kertjébe és imádkozni fogunk. Nem értem kell, hogy imádkozzatok, hanem magatokért. Azért, hogy legyen erőtök élni nélkülem is, mert én már nem sokáig leszek itt. Atyám,…
Nyugodtan
nyugodtan nyisd ki a szemed sötét van még az éj sem figyelhet csókjainkra lelkünkben féktelen szabadság s testünkben a megolvadt vágyak idegen szívek felé ömlenek
Nyár
az álom öntőformáját szorgos rézkalapácsával lebontja rólam a vekker újra öntött arcom árnyékai reménnyé olvadnak a reggeli fényben kilépek a nyárba a tegnapi sebek borogatása még ott van az ébredő füvön elindulok lábam a pedálon repked mint leány-szobában léha álom…
Titkok nélkül
elfogytak testedről a titkok izgatott kezem nedves szám nincs amit keressen hold fényétől szürke dűnék lejtenek a semmibe hová lett a varázslat hová a barnák fehérek feketék sokféle változása s a meztelen hús a hívogató mályva honnan e kétség…