Városi éj

a házunk előtt nyikorgó fűzfa felzabálja az éjszaka csendjét a holdfénnyel sem hullhat arcomra derű s nyugalom a levelek billegő árnyai hasztalan álmosítanak félek félek e csöndevő magányban sustorog a szél nyikorog a fűzfa holdezüstje sápad arcomon a cselekvéstelenség keresztjét…

A lopott rímek dala

Nos  újra költő lettem én meglepetés ugyan de tény balsors e sors   tréfa mert nem lett jobb nekem mint ötven éve idelenn nyomor honol   e kis hazában éppen úgy élvez ki a költőbe rúg s eképp remél  …

Kánaán

Végre elérkeztünk az intellektuális Kánaánba. Magyar földön valószínűleg (bár erről megbízható adataim nincsenek), még soha annyi könyv nem fogyott, mint mostanában. Olvas az ország, örvendezhetnénk s meg is tesszük, mert mi ez, ha nem fényes bizonyítéka annak, hogy magas kultúrával…