a csönd mint egy unatkozó virág hullatja percszirmait várlak várom ujjaid tétovának tűnő céltudatos menetelését bőrömön a háztetőről az olvadó hó megroskadt darabjai hullnak a mélybe várlak várom nyelved csápjának izgatott tapogatózását fülemben és tudom nem érkezel meg amikor ujjad…
Balaton
a nap a víz felett lassan olvadunk verejtékcseppjeink egyesülnek a tóval a parton német matrónák megunt melle himbál az elmúlás metronómja veri itt traktusát lebukunk a langyos vízbe fejünkre hínárból fon koszorút a tó s felettünk a nap UV vésőjével…
Madár
a horgászbot végén egy kicsiny kék madár pihent s az esőcseppek körülötte mint rosszul szőtt érvek olvadtak a vízbe a szemközti part nádasából a csend nem akart üzenni semmit csak pihent miként a kicsiny szárnyas a zsinór felett gyönyörű délelőtt…
Balatoni reggel
a harmatcseppek súlyától görnyedő fű felett poshadt víz szaga lebben a nádasokból madarak zúgnak az újszülött nap feje véresen csobban a szürke hajnali égbe csak én figyelek az öntudatlan alvók nem létező szépségekről álmodnak míg kint ködpamacsok pólyáit ledobva járni…
Mag
álmodj a tenger tudatlan állatai hegyekké növekednek álmodj a föld borzongatón nyirkos ölelésében apró magvakban megolvad a tanítás s indul a fény felé álmodj a hegyek súlyos méhében gyönyörű fehér kövek fogannak az időtől álmodj fák nyújtogatják…
Szemétdomb szonett
Ha szobrok árnyékában rátalálsz Fejed el ne fordítsd inkább csodáld És próbáld egy percre megérteni Életed eldobált szépségeit Nézd a kifosztott kis konzervdoboz Mélyén egy hangya elszántan motoz Arrább egy csikk úgy tesz mintha égne Lágy rúzsos csóktól pirul a…