Vannak időszakok amikor nehéz egy bloghoz témát, s a témához muníciót találni. Ez a hét nem ilyen volt, csak címszavakban a teljesség igénye nélkül: Tavares jelentés, meleg felvonulás, Kádár halálának 24. évfordulója, a kém botrány elsőfokú ítélete és így…
Megírom azt
a cukrom kicsit magasabb mint kéne ezen kellene túllépni végre de nem lehet mert a tényekbe fagyva hiába várok egy új tavaszra az tudom már soha nem jön el itt vagyok még bennem sok tettrekészség s az évek…
Magányos reggeleken
magányos reggeleken valami újra várok valami jelre de csak egy álom csak egy elfogyó remény ami még éltet ma nem esik de a szeptemberi nap nem ígér már csupán pár jó órát rohamosan fogy már a fény s jön…
Kéktoll belecsap a lecsóba
Kéktoll kedvenc hokedlijén ülve arra gondolt ő nem egy átlag ürge ő benne ott van egy látható tehetség s kinyilvánításához megvan a merészség Fölállt hát a hokedlit odahagyta igen a spiritusz ez mindennek a magva tollat ragadott hát…
Az idő rácsai
Akár szerencsésnek is gondolhatnánk magunkat, hiszen tanúi voltunk, a 2000. év beteltének. Aztán együtt gördültünk át a maják időkerekén egy újabb ciklusba. Néha túl sok jelentőséget tulajdonítunk ennek, néha semmit, s közben egy pillanatig sem gondolkozunk azon, hogy tulajdonképpen…
Homlokomon
homlokomon levelek árnyai s mögöttük az idő sötét alaktalan csomói a múltban gyúlt tüzek nyaldossák látomásaim lángjaik közt babonák tűnnek el s teremnek új képzetek a jövő nem táborozhat le itt a nagy folyam szempillám szélénél véget ér fák tüdőhólyagjai…