Verebek

ablakom párkányán a verebek vidámsága már a tavaszt hazudja odébb a tél tépett foszló hófoltjai hullák az évszakok csataterén a kerítésen túl egy kutya vonít hangjából az újjászületés kínja szól illatot sodor a szél öldöklésre szánt kocák bélműködése üzen minden…

Entrópia

az ég magasában madarak kiáltozva húznak délnek nádasok mélyében az itt maradottak hullái csendesen bomlanak a kiegyenlítődés felé te némán vársz füledben a távozók kiáltásával orrodban az oszladozók szagával tudod az óra benned is ketyeg a rád mért idő másodperc…

Fehér négyszögek (részlet 1.)

Az ablakon betódult a nyár eleji fény. A meglehetősen nagy terem közepén egy nő ült. Barna volt, úgy 28, 30 éves. A fénykévék vidáman hancúroztak meztelen testén hol kifényesítve, hogy elsötétítve egyenletesen sima fehér bőrét. Zöldesbarna szeme lustán, céltalanul rebbent…

Vonalak

halványan fénylő vonalak a szélben vízpermetből rajzolt kottáról olvasom s hagyom hogy megszólaljon fejemben csengjen csikorogjon ropogjon dalom porból rajzolt vonalak a szélben szemeimmel látom amint áthalad az égi síneken a messzeségben kis állomáson egy tehervonat valaki int neki megálljon…

A madarak részvénytársasága

reggel mikor a pékhez mentem az áldott kenyér illata terített bársonyszőnyeget álmatag lépteimnek vonultam mint ki méltó arra mi várja kenyérre tavaszra dalra s ki tudja még mire fanfárok harsonák tucatnyi tollas kürtös úgy fútták hogy szinte fájt beleharsogták a…