az ég magasában madarak kiáltozva húznak délnek nádasok mélyében az itt maradottak hullái csendesen bomlanak a kiegyenlítődés felé te némán vársz füledben a távozók kiáltásával orrodban az oszladozók szagával tudod az óra benned is ketyeg a rád mért idő…
Halak
kék halak a piszkossárga vízben fénnyé változó gondolatok kerengnek közöttük tátogó szájuk semmit nem üzen a víz felszínén piros virágok tükröződnek pár méterre egy kétlábú rengeteg agyú lény ül mozdulatlan messzire figyelő szemei mögött a kék halak a sárga víz…
A csönd szeretői
ó éj villanykapcsolók felé tapogatózó kezeddel kattintsd elő nekünk a csöndet fúj a szél teszi a dolgát fel-felbúg a vízvezeték kattanás reccsenés sem állíthatja meg növekedését mert minden nesz minden moccanás után a csönd izmai…
Értelmetlen változatok
Az isten a molekulák mélyén az elektron pályák mögött a magok magjában rejtőzik egy akarat szavak fogantak tőle templomtornyok hadak a molekulák mélyén a csillagok mögött mormol dünnyög imádkozik s valakihez könyörög …
Térdel köztünk a csönd
Testünk még nedves: Elnyúlva fekszünk, kimerülten. Lecsupaszítottuk magunkat. Szavaink fölösleges sallangok lehetnének csak szerelmünk ünnepén. Nem szólunk hát. Közénk térdel a csönd e hallgatag fiú, közénk térdel a csönd e hallgatag leány, megérinti bokánkat. Ujjai lassan…
Kompok
Az álmok kompok, úsznak az időn. Jelenből múltba, múltból jövőbe járnak oda vissza. Néha, leginkább hétvégén, amikor semmi nem kényszerít, hogy átszálljak valami reálisabb járműre, időnként ébren is tovább utazom az álom kompokon, ilyenkor bármi megtörténhet, eszembe juthat valami…