homlokomon
levelek árnyai
s mögöttük az idő
sötét alaktalan csomói
a múltban gyúlt tüzek
nyaldossák látomásaim
lángjaik közt
babonák tűnnek el
s teremnek új képzetek
a jövő nem táborozhat
le itt
a nagy folyam
szempillám szélénél
véget ér
fák tüdőhólyagjai
takarnak mintát arcomra
órák próbálják elhitetni
a mérhetetlen
mérhető
mint a gyom
ülök százados
törzsek tövében
s várom
hogy az eljövendő
kikapáljon