boldog lehetnék
mint oktalan állat
vígan nyújthatnám
kezem a halálnak
befogadhatnám odúmba
had időzzön kedvére
s legyen velem
hűvös reggeleken
fáradt estéken
álmos éjszakákon
hogy érezhessem őt
levegőm kifújva
én a halált ajtómon
beeresztem
mert ahol ő bejön
ott jön be az isten
leültetem őket
jó hellyel kínálom
hisz mindkettő
régóta barátom