soha ne említsd
nekem a tengert
mert a víz felett
érkező messzi szél
fájó híreket
hurcol a világból
békétől zöldellő
szívem szigetére
mert hiába szép
ahogy esténként
napunk hűsölni
a vízbe csobban
ha tudod hogy
messzi partokon
millió magány
álmodja álmod
millió szív utoljára
dobban a nélkül
hogy előtte kikötne
bárhol
soha ne említsd
nekem a tengert
ne beszélj a hajók
hátán érkező halálról
ne említsd azt
hogy a szenvedések
java e tündéri
habokból vétetett
soha ne említsd
nekem a tengert
mert én tudom
hogy csalfa gondolat
rabja csak minden
sós messzeségbe
révedő tekintet
én tudom csak ha
a bennünk verdeső
hullámok zaja
elcsitul
ha kisimul a koponyánk
öblében rángatózó
óceán
ha nem fütyül már
a távoli szél fülünkben
akkor majd szám
perselyéből kihull
a szó s mint
pénzérme csillogva
pörögve száll
földet érve csörren
s milliók fülében
egyszerre szól
a végtelen hatalma
a tenger