Entrópia

az ég magasában madarak kiáltozva húznak délnek  nádasok mélyében az itt maradottak hullái csendesen bomlanak a kiegyenlítődés felé  te némán vársz füledben a távozók      kiáltásával orrodban az oszladozók szagával tudod az óra benned is ketyeg a rád mért idő…

Titkok nélkül

elfogytak testedről a titkok izgatott kezem nedves szám nincs amit keressen hold fényétől szürke dűnék lejtenek a semmibe hová lett a varázslat hová a barnák fehérek feketék sokféle változása s a meztelen hús a hívogató mályva honnan e kétség hideg…

Süllyedő világ

„Ez az írás 2005-ből való. Szívesen olvasnék arról, hogy pozitív változások voltak. Aki tud ilyet kérem írja le.” Mostanában gyakran vezet utam Belső Somogy apró falvain keresztül. A hozzájuk vezető utat szegélyező táj gyönyörű, szinte mesebeli. A falvakban mégis a…

Ablakomból

ablakomból egy sima fehér tetőre látok tél van s ünnep hogy végre visszatérhettem könyveim közé ki évközben költőnek szólított nem tudta mi végre körmölöm nevetségesen rövid soraimat olvadó álmaim maradékait ilyenkor barátaim a cinegék is meglátogatnak a konyha ablak üvegén…

Egy iraki kisfiú éneke

az ég magasában repülőgépek zúgnak a horizont felé szebbek ők az éjszakai robbanásoknál a műszerpulton egy szeplős kisfiú képe a sisakból néha rápillant a szempár milyen szépek ezek a repülők ha integetnék nekik apám megverne bezárna így csak nézek utánuk…

Verebek

ablakom párkányán a verebek vidámsága már a tavaszt hazudja odébb a tél tépett foszló hófoltjai hullák az évszakok csataterén a kerítésen túl egy kutya vonít hangjából az újjászületés kínja szól illatot sodor a szél öldöklésre szánt kocák bélműködése üzen minden…