Állni

Állni a fényben S nézni a vízen Úszó leveleket Ennyi maradt Az elbujdokló nyárból Állni a fényben S tudni hogy Talán az évben utoljára Szép még az ősz Aztán eső köd S szürke szomorúság Jöhet csak majd a tél Igy…

A szabadságról

  Petőfi rég halott És Kossuth sincs már A szabadság regisztrációval Elérhető linktár   Beütöd a kódot S szépen végig nézed Mit gondolnak róla A különböző népek   Elolvashatod mind De el sose higgyed Hogy megkaphatod pénzért Vagy éppenséggel ingyen…

Dimenziókapu

    A kapucsengőre ébredt. Valaki ellentmondást nem tűrően nyomta. Az órára pillantott, negyed tíz volt. Kibotorkált az előtérbe, a kamera képén Irén volt a szomszéd utcából, ő hordta a röplapokat, reklám újságokat. Mi bánatot akarhat? – Tessék?- szólt bele…

Ébredezés

  Mintha örökké reggel lenne Még alig aludtam s máris ébredek Így tűnnek el napjaim Örök nem alvásban folytonos ébredésben Mondjuk ki lehetetlen Az élet nem szőnyeg Hogy föltekerve a honunk alá csapjuk S elmenjünk hogy kiterítsük másutt Itt kellene…

Állnak

  Állnak percek mint fagyott folyó Tetején a víz molekulák A jelen idő jegébe fagyva Már nem várok semmire Még arra sem hogy meglendüljõn Újra az idő árja s sodorjon Vigyen a messzeségbe Nem fázom jó itt Az elkerülhetetlen már…

Utoljára

„Minden évben elkövetkezik az az áldott pillanat, mikor tudjuk, hogy most nyírjuk utoljára a gyepet.” – írja Updike Az eastwicki boszorkányok című zseniális regényében, amelyből persze sikerült Hollywoodnak egy borzalmas filmes változatot készítenie, amelyben még véletlenül sem található a fenti…