Csuék hiába is papolnak

„Aki Takáts költészetének lágy felszínéhez nyúl, belül keményet érint s biztosan megérzi, hogy magvas költővel van dolga. Ha ez a mag kibontakozik, ha lírájának némi gátlásai elmaradnak, igen jó költő lesz belőle.” Írta Vass István a Nyugat 1938-as első számában…

Beburkolózunk

Hányféle élet        hányféle halál várhat ránk kérdezzük s beburkolózunk        szobánk melegébe        s a magányba   odakinn a megfagyott        víz fehér kristályai mint végtelen        üres papírlapok          várják hogy az idő felrója hátukra        a tél…

Ezredvég

elmúlt az éjfél s nem történt semmi nem omlott  ránk a nagyvilág nem rengett a föld nem fújt az orkán nem volt más csak langy öröm ezt is megértük s az idő mint szakadt fonál tekeregve hullt               a végtelenbe…

Eső

Eső esőcseppek kopogására ébredek a szürke reggel tépett szélű felhők lábvizében mosdik feléd fordulok lehunyt szemhéjad alatt verdeső szembogarad mozgásából látom újra éled valamelyik borongós délutánunk mozdulatait esőcseppek íze a számban s a tiéd olyan vagy nekem mint az éltető…

Barbárok

  micsoda féktelen ragyogás ámítja szívünk nem szeleteljük föl vendégeinket mert féljük a jót odafönn de várunk a pillanatra míg válogatott italaink árnyas keze szemüket lefogja akkor közelebb húzódunk visongó asszonyaikhoz s kertünk árnyas bokrai közé terelve őket bosszút állunk…

Könyvek

szobámban könyvek megannyi áldás még annyi átok hűlt hitek nem olvasok már a fekete jelek a fehér papíron mint hangyák menetelnek az elérhetetlen boly felé nem olvasok már kihunyt a tűz a varázs elszállt s nem maradt csupán a kétely…