fekete hópihék

hullnak a földre

mintha süllyedne

a kitört ablakon

túli világ

úgy tűnik kedd van

de lehet már szerda

nincs aki tudná

a Hold mire vár

szomorú szavak

fekete tóvá

így válnak s mire

felvirrad a nap

elolvadnak s a tócsák

tetején megcsillan

a mindig igaz

de lehet hogy

csupán a holnapi Nap