még nem lehetsz fáradt az ég felé sorakozó kövek hátán most indultál el az ég felé a kő s az ég határán csillog a jel emberarcú madarak hullnak az égből ne gondolj iszonyattal a porladó húsra ne állíts sorompókat…
A csömör anatómiája
a fű a harmat a virágok szétnyíló ajkú forró lihegés a harmat a fű a virágok a teremtés illatai a virágok a fű a harmat sikoltó mámor futnak a fák futnak a fák a fű a virágok a harmat…
2005. április 11.
mi végre hát kérdezhetjük ismét száz év eltelt könnyed bús semmiség mi végre minden ha nem marad más csak pár leírt sor egy kötetnyi remény hogy a feledni rendelt bú megett settenkedik s velünk tart ismét ki elveszett mert…
Az örök szerelem
Éppen egy hete kezdtem el újraolvasni a Száz év magányt. Nem jutottam vele sokra még, mert tervem, hogy az egészet a tó partján olvasom végig, az időjárás okán akadályoztatva volt. 70 oldal után jött a hír: az alkotó Márquez…
A nyolcadik nap
Az alkotó bár látta jól, műve évmilliókig eljár tengelyén, mégis érezte tán, hogy mindez nem elég. Kevés, ha a teremtetteknek csupán a rájuk szabott lét kényelmes kitöltése jár fejükben, kevés, ha csupán elveszik, amit a Föld adhat, s aztán elégedetten…
A tisztánlátók
Egy spirituális csoportfejlődés margójára. mi mindent látunk látjuk amint a hófüggöny mögött szemérmes tavaszunk zöld ruhákat ölt látjuk egy elhaló mozdulat miként gyűri csomósítja a levegőt kérlelhetetlen gyűlöletté hogy pár ezer mérfölddel arrébb…