Egy spirituális csoportfejlődés margójára.
mi mindent látunk
látjuk amint
a hófüggöny mögött
szemérmes tavaszunk
zöld ruhákat ölt
látjuk egy elhaló
mozdulat miként
gyűri csomósítja
a levegőt
kérlelhetetlen gyűlöletté
hogy pár ezer mérfölddel
arrébb sikoltozássá
hulló tűzkövekké
megfagyott vérré
alakuljon
látjuk az egymásra
révedő szerelmes
szemek
gyilkos pillantását
a békéltető tárgyaláson
mi mindent látunk
látjuk imára
kulcsolt kezek
görcsös remegését
egy fegyver markolatán
látjuk
amint a könyöradományok
éhes szájak helyett
bankszámlák követel
rovatát tömik be
látjuk
de akarjuk-e
ó add vissza nekünk
az aranyborjút
hogy csillogásával
elvakítsa
mindenlátó
szemeinket
add vissza nekünk
a tüzet mely melegít
de nem éget
add vissza nekünk
a tudatlanok nyugalmát
mert amíg látjuk
a múltat
amíg látjuk a jövőt
addig nem merünk
a tükörben
önmagunkra nézni