A tisztánlátók

 

Egy spirituális csoportfejlődés margójára.

 

mi mindent látunk

látjuk amint

      a hófüggöny mögött

szemérmes tavaszunk

zöld ruhákat ölt

 

látjuk egy elhaló

   mozdulat miként

   gyűri csomósítja

   a levegőt   

kérlelhetetlen gyűlöletté

hogy pár ezer mérfölddel

arrébb sikoltozássá

hulló tűzkövekké

megfagyott vérré

               alakuljon

 

látjuk az egymásra

révedő szerelmes

    szemek

gyilkos pillantását

a békéltető tárgyaláson

 

mi mindent látunk

 

látjuk imára

   kulcsolt kezek

görcsös remegését

egy fegyver markolatán

látjuk

    amint a könyöradományok

éhes szájak helyett

bankszámlák követel

       rovatát tömik be

 

látjuk

    de akarjuk-e

 

ó add vissza nekünk

az aranyborjút

hogy csillogásával

elvakítsa

   mindenlátó

         szemeinket

 

add vissza nekünk

    a tüzet mely melegít

    de nem éget

 

add vissza nekünk

a tudatlanok nyugalmát

mert amíg látjuk

      a múltat

    amíg látjuk a jövőt

addig nem merünk

   a tükörben

   önmagunkra nézni