Az alkotó bár látta jól, műve évmilliókig eljár tengelyén, mégis érezte tán, hogy mindez nem elég. Kevés, ha a teremtetteknek csupán a rájuk szabott lét kényelmes kitöltése jár fejükben, kevés, ha csupán elveszik, amit a Föld adhat, s aztán elégedetten várják, míg eljön a következő nap. Nem a nyolcadik napon, az alkotó művét szemlélve rájött, hiába szép a rét ezer virága, s hiába szép Éva, s lesz szép minden lánya, kell más szemlélet, mely meglátja a szirmok mögött az okot, a kezdetet, a rejtőzködőt, s meglátja azt is, ami tán nincs, de lehetne. S mire eljött a nyolcadik este, a porban felírva ott állt: 

Lávás szitokkal födve a vetést,
Nekem van szörnyü s lesz szép igazam.
Külön világot alkotok magam.

József Attila

 

Azóta miénk a jog, alkothatunk különb, szebb világot, vagy csúnyábbat. Láthatjuk másként, amit mások látnak, lehetünk költők, ha azt szeretnénk. 

1964 óta nálunk a költészetnek napja is van. A páratlan tehetségű és sorsú zseni, József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük a csodát, a különlegest, azt, hogy értjük vagy érteni véljük, milyen a semmi ága, s hogy ül rajt a szív. Sok könyvtárnyi szöveg keletkezett a költészetről, de akinek nem adatott meg, hogy legalább élvezni tudja, annak mit sem ér, csak annak segít, aki magától is érzi a szavak közötti űrben megbúvó üzenetet.

Balatonszárszón, ahol József Attila meghalt, Nemes Márta, a helyi iskola oktatója arra gondolt, azon a helyen, ahol a költő utolsó napjait töltötte, kell legyen egy költészetnapi megemlékezés. 1988 óta van Balatonszárszón költészetnapi megemlékezés, olyan megemlékezés, amely nem csupán egy gesztus, de nevelő értékű, az arra fogékony diákoknak akár életre szóló élményt adhat. Igen, mert ilyenkor összegyűlnek a versszerető diákok, hogy egy verseny keretében eldöntsék, abban a pillanatban ki a legjobb. Közben pedig megismerkedhetnek valódi költőkkel, időnként olyanokkal is, akik már részei a tananyagnak. Ezt a missziót a balatonszárszói iskola és az önkormányzat ezekben a nehéz időkben, amikor mindenki, mindent a költségekre hegyez ki, is ápolja. Viszi tovább Nemes Márta vízióját a kezdetről és a végről, s a folyamatosságról. Köszönet ezért mindannyiuknak.

A teremtés a nyolcadik napon befejeződött, az alkotó azonban nem pihen azóta sem. Keresi, kiben ültethetné el a szikrát, kinek nyújthatna fogódzót, s kinek adhatna intést. A gépezet bár nem hibátlan, a nyolcadik naptól másként forog, más remények, más távlatok sejlenek fel, s az átgondoltnál több remény marad, miként a költő írja:

S mégis bizom. Könnyezve intlek,
szép jövőnk, ne légy ily sivár!…
Bizom, hisz mint elődeinket,
karóba nem húznak ma már.
Majd a szabadság békessége
is eljön, finomúl a kín –
s minket is elfelednek végre
lugasok csendes árnyain.

József Attila