A hatodik lépcső

 

még nem lehetsz fáradt

az ég felé sorakozó kövek

hátán most indultál el

az ég felé

a kő s az ég határán

csillog a jel

emberarcú madarak

hullnak az égből

ne gondolj iszonyattal

a porladó húsra

ne állíts sorompókat

szívedben a feketedő vér

szagától

nyeld le az undor

s a félelem keserű ízeit

a nyáladdal keveredő

rémületet

a lépcsők emberi hátak

lépj fáradt gerincükre

és ne hallasd sírásuk

lépj fáradt gerincükre

talpad alatt elmeszesedett

csigolyák ropognak

menj a megalázottak útján

vidd a homlokod mögött

éledő fényt