mi végre hát
kérdezhetjük ismét
száz év eltelt
könnyed bús semmiség
mi végre minden
ha nem marad más
csak pár leírt sor
egy kötetnyi remény
hogy a feledni rendelt
bú megett
settenkedik s velünk tart
ismét ki elveszett
mert elveszett
mi végre minden el nem nőtt
konokság
sok levetetlen ránk koszlott
ruha
ha nem maradt
ki sorokba szedje
hogy lesz az édesből
gyűlölt mostoha
mi végre minden
elmúlhatott bár száz év
vagy száz röpke pillanat
a kékítővel hamisított
ég vizében még nem oldódott
fel mert nem
oldódik fel soha
a vashatos