Már tudom az örökös száguldásban mindig csak erre a kertre vágytam egy helyre ahol nem számít az érdem ahol nem kell naponta jó útra térnem egy zugra hol a lombok susogása önmagáért van és nem hasonlít másra soha nem…
A fű
a lenyírt fű szagában semmi nem emlékeztet az elmúlásra de tudom a letarolt fű tövében haldoklik millió apró élet mit tegyek hát hagyjam hogy nőjön a dudva vagy visszaesőként gyilkoljak újra s újra
A hatodik lépcső
még nem lehetsz fáradt az ég felé sorakozó kövek hátán most indultál el az ég felé a kő s az ég határán csillog a jel emberarcú madarak hullnak az égből ne gondolj iszonyattal a porladó húsra ne állíts sorompókat…
A csömör anatómiája
a fű a harmat a virágok szétnyíló ajkú forró lihegés a harmat a fű a virágok a teremtés illatai a virágok a fű a harmat sikoltó mámor futnak a fák futnak a fák a fű a virágok a harmat…
2005. április 11.
mi végre hát kérdezhetjük ismét száz év eltelt könnyed bús semmiség mi végre minden ha nem marad más csak pár leírt sor egy kötetnyi remény hogy a feledni rendelt bú megett settenkedik s velünk tart ismét ki elveszett mert…
Az örök szerelem
Éppen egy hete kezdtem el újraolvasni a Száz év magányt. Nem jutottam vele sokra még, mert tervem, hogy az egészet a tó partján olvasom végig, az időjárás okán akadályoztatva volt. 70 oldal után jött a hír: az alkotó Márquez…