Kedvesem kérdezd meg a Holdat
ő tudja hogy mindig rólad álmodom
asztalomon a papírhalom
betűi érted gubbasztanak
elhasznált lapok tetején
Ha fúj a szél ablakomban állok
és várom hogy hozza illatod
Ha eső esik tócsák tükrében
keresem az arcodat
A falinaptár őrzi a titkot
szám még nem mondta neved
az utcán cipő kopogások közt
keresem a léptedet
Este ha a városban homályt gyújt
a mindig foghíjas lámpa sor
a parkok padjain ülve
nem csókolt szádat csókolom
Aztán a holdfény
a tócsák tükre
a betűk meg a papírhalom
a szél a naptár
az aszfalton kopogó cipősarok
forog forog a lámpák fénye
sóhajok ülnek az üres padon
A szád íze nincsen a poharakban
csak sejtése babrál ajkamon
Forog a világ forog a város
Köröttem friss nőhad kering
és keringek én is körülöttük
fizika helyett a vágy törvényei
irányítanak s szemek villanása
boldogít vagy éppen ostoroz
Szeretlek!
Lásd itt ez a levél
s majd elküldöm
ha a neved már tudom.
- szeptember 23.