Levél

 

Kedvesem kérdezd meg a Holdat

ő tudja hogy mindig rólad álmodom

asztalomon a papírhalom

betűi érted gubbasztanak

elhasznált lapok tetején

 

Ha fúj a szél ablakomban állok

és várom hogy hozza illatod

Ha eső esik tócsák tükrében

keresem az arcodat

 

A falinaptár őrzi a titkot

szám még nem mondta neved

az utcán cipő kopogások közt

 keresem a léptedet

 

Este ha a városban homályt gyújt

a mindig foghíjas lámpa sor

a parkok padjain ülve

nem csókolt szádat csókolom

 

Aztán a holdfény

a tócsák tükre

a betűk meg a papírhalom

a szél a naptár

az aszfalton kopogó cipősarok

 forog forog a lámpák fénye

sóhajok ülnek az üres padon

 

A szád íze nincsen a poharakban

csak sejtése babrál ajkamon

 

Forog a világ forog a város

Köröttem friss nőhad kering

és keringek én is körülöttük

fizika helyett a vágy törvényei

irányítanak s szemek villanása

 boldogít vagy éppen ostoroz

 

Szeretlek!

Lásd itt ez a levél

s majd elküldöm

ha a neved már tudom.

 

  1. szeptember 23.